Ma már nem feltétlenül az anyuka marad otthon a gyerekekkel, bár ez a modell itthon közel sem annyira elterjedt, mint a skandináv országokban. Ennek oka részben az, hogy utóbbi területeken különböző intézkedésekkel támogatják az apukák otthonmaradását – például kizárólag apák számára kivehető időszakokkal vagy apahónapokkal.
Mit láttunk gyermekként?
Azt, hogy ki mennyire fogadja el, az apuka marad a csemetével, nagyban meghatározza a saját gyermekkorunkból hozott példa. Ha valakinek elsősorban az édesanyjához kötő emlékei vannak, akkor valószínűleg felnőttként is ezt fogja pártolni.
És persze vannak olyan anyák, akik nagyon nehezen adják ki ezeket a teendőket a kezeik közül, így el sem tudják képzelni, hogy egész nap valaki más vigyáz a szemük fényére. Ugyanakkor vannak ezzel teljesen eltérő nézőpontot képviselő nők, akik imádják a munkájukat, fontosnak tartják a karrierépítést, és nem szeretnének 3 évet várni, mire újból visszakerülnek a pályára.
Azt viszont ők sem támogatják, hogy ilyen kiskorban bölcsödébe kerüljön a gyermekük vagy egy bébiszitter vigyázzon rá. Szerencsés esetben a párjuk támogató és hajlik az együttműködésre, ennek köszönhetően gyorsan kompromisszumra jutnak: a fennmaradó időt az apa tölti otthon.
Amikor a szülők döntési helyzetbe kerülnek
Természetesen mindez nemcsak a családon, hanem a munkahelyen is múlik. Előfordulhat például, hogy a nő többet tud tenni a közösbe. A szülők döntését szintén segítheti a táv-, vagy részmunkaidő lehetősége, de ezek a foglalkoztatási formák itthon még nem terjedtek el széles körben.
Érdekes kérdés az is, hogy az édesapa szeretne-e nagyobb szerepet vállalni a nevelésben. Szomorú, de igaz, hogy az erősebbik nemtől általában senki nem kérdezi meg, a szülés után szeretne-e több időt tölteni a családjával, és nem merül-e fel benne naponta többször bűntudat, amiért nincs ott a kicsi mellett.
Hiszen ha belegondolunk, hétköznapokon csak lopott, gyermekkel közös órák maradnak neki, valószínűleg nem lesz ott az első lépéseknél vagy az első szónál. Persze a kezdeti időszakban ettől függetlenül az anyára lesz nagyobb szüksége a gyereknek.
Ahol nyitottan állnak a klasszikustól eltérő megoldáshoz, ott általában a kicsi egyéves kora körül merül fel a kérdés. Akármilyen döntés is születik a végén, az biztos, hogy ezeket a közös éveket nem lehet mihez hasonlítani, ezért ki kell élvezni minden pillanatát – a felmerülő nehézségekkel együtt.
