[et_pb_section fb_built="1" admin_label="section" _builder_version="3.22"][et_pb_row admin_label="row" _builder_version="3.25" background_size="initial" background_position="top_left" background_repeat="repeat"][et_pb_column type="4_4" _builder_version="3.25" custom_padding="|||" custom_padding__hover="|||"][et_pb_text admin_label="Text" _builder_version="4.6.5" background_size="initial" background_position="top_left" background_repeat="repeat" hover_enabled="0" text_font_size="16px" text_line_height="1.8em" sticky_enabled="0"]Rohanunk otthon. Kapkodunk a munkában. Ezek sajnos a legtöbb családban így vannak, mégsem hagyhatjuk, hogy a napok mindig elteljenek anélkül, hogy beszélgettünk volna egymással, a gyerekeinkkel.
A saját gyerekünkről egyértelműen gondoskodunk, hogy mindig egészséges és finom dolgokat egyen, hogy tiszta és kényelmes ruhát hordjon. Odafigyelünk arra, hogy mikor hova kell vinnünk őt edzésre, osztálykirándulásra, zsúrba. Kikérdezzük a leckéjét, segítünk a tanulásban és a rajz házi elkészítésében. Mindent megteszünk azért, hogy a napjai zökkenőmentesen teljenek, segítjük őt a kiegyensúlyozott családi életben.
No de mikor jut idő arra, hogy mindig újra és újra megismerjük őt, a változó gondolatait, a folyton még alakuló személyiségét? Valóban nagyon nehéz, hogy mindenre időnk jusson, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyik legfontosabb, az egészséges lelki fejlődés, amiben szintén segíthetünk gyerekünknek.
Beszélgessünk vele, kérdezgessük, ismerjük meg a barátait, és figyeljünk oda mindenre, amit mesél, hogy érezze, nagyon is érdeklődünk iránta, minden apróság érdekel minket, ami vele kapcsolatos.
Nem minden gyerek mesél szívesen és nem minden életkorban közlékeny magától, de ne hagyjuk, hogy mindent magában tartson, mert így könnyen eltávolodhatunk egymástól, és a gyerek tévesen azt fogja gondolni, hogy nem érdeklődünk iránta. Éppen ezért legyünk kitartóan érdeklődőek!
Beszéljünk magunkról is, meséljünk arról, hogy az ő korában mi hogyan éreztük magunkat, mondjuk el őszintén azt is, ha voltak nehézségeink, hogy lássa, nem becsüljük alá az ő problémáit.
Arról is meséljünk neki, hogy most mi van velünk, mit csinálunk napközben, amikor ő az iskolában van, miket kell elintéznünk és ezek hogyan érintenek minket. Tegyük mindezt okosan és egy „gyerekszűrőn” keresztül, de mégis őszintén. Ha beengedjük őt a mit lelkivilágunkba, akkor nagyobb eséllyel lesz a csendes gyerekünkből beszélgetősebb, aki kamaszként és majd felnőttként is többször osztja meg velünk a dolgait, életének eseményeit.
Ti tudtok őszintén beszélgetni a gyereketekkel? Hogyan sikerül a mindennapokban időt szakítani a minőségi együttlétre?





