A hugi-nővér kapcsolat több egy átlagos testvéri köteléknél. Nemcsak a közös vérvonal, hanem egy általuk létrehozott, különleges világ is összeköti őket, amelynek szabályait és nyelvét csak ők értik. Ez a kapocs felnőttkorban is megmarad – és a több száz kilométeres távolság sem jelent akadályt.
A kisebb konfliktusokból vicces történetek lesznek
Kiskorban persze minden családban előfordul, hogy a hugi elveszi a nővére kedvenc játékát, sír az ajándéka után, kamaszkorban pedig a másik ruháira és a sminkkészletére fáj a foga. Felnőttként ezeket a jeleneteket már csak egy mosoly kíséretében emlegetjük fel az összejöveteleken.
Persze azért, hogy ez így legyen, szülőként hozzá kell tennünk ezt-azt. Például segítenünk kell kezelni az említett a nézeteltéréseket, és elsimítani a szálakat, mert így a lányok között életre szóló, őszinte barátság alakulhat ki az évek alatt. Minket pedig büszkeséggel tölthet el, ha azt látjuk, örülnek a másik sikerének, és átsegítik egymást a nehézségeken.
Milyenek az igazán jó lánytestvérek?
Először is, ha összeülnek egy kávéra vagy felhívják egymást telefonon nem tudnak kifogyni a közös témákból. Az olyan felszínesebb dolgoktól kezdve, mint a divat, egészen a legnagyobb félelmekig mindent megoszthatnak egymással, mert tudják, hogy a másik nem fog visszaélni ezekkel az információkkal.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy jobban ismerik a másikat, mint saját magukat. Befejezik egymás mondatait, és ösztönösen tudják, mivel tehetnek jót akkor, amikor a másik mélyponton van. Nem szégyellnek egymás előtt semmit, mert látták a másikat egy családi vitában hadakozni, tudják, hogy néz ki a csalódások után, és persze a legjobb formáját is ismerik.
Részben talán ez az oka annak, hogy teljes őszinteséggel fordulnak egymás felé, és a véleményük mérvadó lesz egy-egy döntés során.
Egymás örökös megmentői
A lánytestvérek egymás megmentői. Mindegy, hogy egy kínos randiról, anyagiakról vagy átmeneti lakhatásról van szó. Ráadásul ebben a szituációban nem érzi majd a „rászoruló” fél kínos helyzetben magát, a „segítőben” pedig fel sem merül, hogy kihasználják.
Mindezt szülőként szívmelengető érzés látni, és a büszkeség mellett megnyugvással tölt el minket, hogy a gyermekeink nélkülünk sem vesznek el a világban. Persze a szoros kötelék nem alakul ki magától, igen sok idő-, és energiabefektetést igényel, az alapokat pedig jobb már kiskorban lefektetni.





