A szakértők és a szülők körében egyaránt vita tárgyát képezi, milyen platformon jusson el a mese a gyermekekhez: a tévében nézzék vagy könyvből olvassunk nekik. Kíváncsiak voltunk, nálatok melyik a befutó, ezért a Facebook-oldalunkon indítottunk egy szavazást. Bár e szerint az olvasás győzedelmeskedett, többen írtátok, hogy mindkét alternatíva előkerül. Innen jött az ötlet, hogy utánajárunk a nagy kérdésnek: valóban jobb a könyv, mint a tévé?
Nem mindig dolgoztatjuk meg az agyát
A kettő közötti alapvető különbséget az adja, hogy az olvasásnál a gyermek fantáziájára bízzuk a képi világ megjelenését (persze időnként mankót adnak a képek), míg a képernyő előtt ülve ezt részletesen kidolgozva, készen kapja meg. Éppen ezért az agya bár nem dolgozik, mégis nagyon sok, gyakran feldolgozhatatlan képpel telik meg.
Az olvasással szinte „rákényszerítjük” a csemetét arra, hogy figyeljen, hiszen könnyen elveszítheti a szálat, ha elkalandozik. Ennek a készségnek egyébként nagy hasznát veszi, amikor elkezdi az iskolát, mert könnyebben megy majd neki a szövegértés, ráadásul sokat gyarapszik a szókincse.
Ezzel szemben, amikor a képernyő előtt ülve figyeli a történéseket, akkor nincs lehetőség arra, hogy a cselekmény megálljon egy pillanatra, így nem kap magyarázatot egy-egy mozzanat, amit elsőre talán nem értett. Ezt orvosolja, ha együtt nézitek, mert így a kérdéses réznél segíthetsz eloszlatni a fejében kialakuló ködöt.
A tévé sem ördögtől való
Mindkét esetben igaz, hogy nagyon sok múlik a választáson. Ha jó történet mellett teszed le a voksod, azzal észrevétlenül fejleszted a gyermek személyiségét, szivacsként fogja magába szívni a tanulságokat, amelyeket később ösztönösen alkalmaz.
Összességében azt javasoljuk, próbáld úgy alakítani ezt a programot, hogy a könyvek legyenek túlsúlyban, és kevesebb legyen a tévé. Amennyiben már nagyobb gyerkőcöd van, akkor a legjobb, ha előre megszabod, mennyi időt tölthet a képernyő előtt, illetve ugyanilyen fontos szem előtt tartani, hogy a korosztályának megfelelő történeteket nézzen.
Az egészen kicsiknél pedig elindíthatsz egy hangfelvételt, amikor nincs időd olvasni. Így is dolgozik az agya, vagyis le tudod kötni a figyelmét, amíg szusszansz egy kicsit. Egyébként a tévé sem minden esetben zárja ki a fantáziát: fejleszti a kreativitást és a kézügyességet, ha később lerajzoljátok vagy gyurmából formázzátok meg a szereplőket.
