A család nemcsak gyermekkel, hanem egy kiskedvenccel is gyarapodhat. Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogyan szoktassuk egymáshoz a két felet. Lehet-e féltékeny a háziállatunk a csemeténkre vagy mit tegyünk, ha a kicsi túl sokat nyüstöli a játszópajtását?
Lássuk, ki volt előbb
Először is nyugodjunk meg, hiszen néhány szabály betartásával semmi akadálya nincs annak, hogy egyszerre legyünk jó szülők és gazdik. Persze nem mindegy, ki volt előbb: a gyermek vagy a kedvenc.
A tapasztalatok szerint a két lehetőség közül nehezebb a helyzet, ha előbb töltöttük be a gazdi, mint a szülő szerepét. Ilyenkor ugyanis egyfajta kettősség lehet bennünk, mert azt érezhetjük, választanunk kell.
Ennek oka az aggodalom, melyek közül a leggyakoribb a betegségek, illetve az esetleges támadásoktól való félelem. Az állatorvosok is azon a véleményen vannak, hogy egyiktől sem kell tartanunk akkor, ha megtesszük a szükséges óvintézkedéseket és elég figyelmesek vagyunk.
Triviális alapszabály a kézmosás
A macskatulajdonosok lelki szemei előtt a toxoplazmózis jelenik meg rémképként, amely főleg a terhesség ideje alatt jelenthet veszélyt. Persze csak abban az esetben, ha elsiklunk a higiénia felett, vagyis nem ügyelünk a rendszeres kézmosásra.
Szintén ennek az egyszerű szabálynak a betartására kell odafigyelni akkor, ha a lurkó már lelkesen jár a játszótérre. A legnagyobb rizikófaktort a homokozó jelenti, pontosabban az itt megtapogatott állati ürülék. Amennyiben az udvarunkban is kialakítottunk egy kis játszósarkot, vegyük fel az állatokkal kapcsolatos teendőink listájára a féreghajtást – ez a kölyköknél kéthetente, a felnőtteknél pedig negyedévente lesz esedékes.
Amikor a gyerekeken áll a vásár
A két fél békés egymás mellett élésének feltétele a kölcsönös tisztelet. Éppen ezért a gyermeknevelés részeként ügyeljünk arra, hogy a csemete megtanulja, a házi kedvenc nem játékszer, hanem egy élőlény, akinek vannak érzései.
Egyébként minden gördülékeny lesz akkor, ha a kutyusunk nevelésekor következetesek voltunk. Ebben az esetben tisztában van az együttélés szabályaival, elég fegyelmezett és szófogadó. Egy ilyen állat örömmel fogadja be a család új tagját és ösztönösen vigyáz rá.
Némileg eltér a helyzet akkor, ha a lurkónk unszolására adjuk be a derekunkat – és rábólintunk a kutyára. Ilyenkor a következő szempontokat érdemes figyelembe vennünk: a jövőbeli kedvenc méretét, fajtáját, életkorát illetve a mozgékonyságát.
Szép számmal vannak, akik jó ötletnek tartják a baba mellé egy kölyökkutya beszerzését. A szakértők szerint viszont ez egy igen meggondolatlan döntés, mert nevelés szempontjából dupla terhet vállalunk magunkra.
Érdekel, hogy milyen kutyusokat ajánlunk a gyerkőcök mellé? Ide kattintva elérheted listánkat!





