Ha a meseidő nálatok is a nap fénypontja, de szeretnétek frissíteni a történetek repertoárját, akkor a következő ötleteket imádni fogjátok. Ma este tegyétek félre a könyvet és engedjetek szabad teret a fantáziátoknak, hiszen a közösen kitalált mesék a kicsikkel töltött minőségi idő csúcspontját jelenthetik.
Hogyan kezdj neki?
Tudjuk, hogy a nap végére te is elfáradsz, így egyszerűbbnek látszik lekapni egy könyvet a polcról és felolvasni. De hidd el, ez a program téged is kiránt a hétköznapokból, és újult erővel tölt fel, amikor elmerülsz a fantázia világában.
Mindegy, hogy kisfiúnak vagy kislánynak mesélsz, a kedvenc állatai és gyümölcsei olyan aduászok, amelyek mindig kapóra jönnek. Általában sikert aratnak a megszemélyesített tárgyak is, elég ha a világszerte nagy népszerűségnek örvendő Thomasra, a gőzmozdonyra vagy a Szépség és a Szörnyeteg Csészikéjére gondolunk.
A helyszín kiválasztásánál ugyancsak rugalmasak lehettek: egy képzeletbeli bolygótól kezdve a sivatagon át a szomszéd udvaráig bármi szóba jöhet.
Következhet a történet a saját szájízetek szerint
A főszereplők kiválasztása után jöhet maga a történet. Ha meg szeretnél tanítani valamit (pl. egy emberi érték fontosságát), akkor jobb, ha a te kezedben marad az irányítás. Alapvetően viszont egyenrangú felekként vegyetek részt a programban, vagyis fogadd el az ötleteit, és legyél rá büszke, amikor szabadjára engedi a fantáziáját.
A történet kerekítésénél válthatjátok egymást mondatonként vagy egy-egy gondolatmenet után. A közös mesét akkor is jó szívvel ajánljuk, ha kocsival mentek valahova, mert így könnyen rábírhatod a lurkókat arra, hogy nyugodtan üljenek, amíg odaértek.
Végül jöjjön egy igazi Pölöskei mese (reméljük, örömmel fogadjátok 🙂 )
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy eperbokor, amelyen tíz kis eper lakott. Szépen akartak gyarapodni, ezért amikor csak tehették, az arcukat a nap felé tartották és annyi vizet ittak, amennyit csak tudtak. Nem csoda hát, hogy hétről hétre egyre nagyobbak lettek, amit a bokor gazdája széles mosollyal és kedves szavakkal díjazott.
A tíz kicsi eper között volt egy, aki hiába tett meg minden tőle telhetőt, lassabban nőtt, mint a többiek. Ki is csúfolták érte, azt mondták neki, ha ilyen fehér-zöld színű marad, sosem lesz belőle igazán értékes gyümölcs.
Mindenki felnőtt 3-4 hét alatt, kivéve Pöttömkét, akit nem szedtek le és nem vittek el a lekvárgyárba. Először nagyon elszomorodott, de aztán úgy döntött, azért sem adja fel a küzdelmet. A kitartásának meglett az eredménye: egy héttel később ő is elérte a gyönyörű pirospozsgás színt, ráadásul nagyobbra nőtt, mint a többiek.
A szüret után azonban nem a lekvárgyárba került, hanem egy olyan helyre, amelynek kapuját csak a kivételes gyümölcsök léphetik át: a Pölöskei szörp gyárba.
A tanulság természetesen az, hogy nem baj, ha valaki lassabban érik, mint a csoporttársai. A konklúziót nem feltétlenül kell megosztanod a csemetéddel, sőt jobb, ha hagyod hogy saját maga következtesse ki. Sok sikert kívánunk nektek a közös meséhez! 🙂
Olvasnál még? Szemezgess a szörprajongók kedvenc cikkei között!
