A félévi bizonyítvány egy jelzés a szülőknek és a gyerekeknek arról, hogy hogy telt eddig a mostani tanév, mi változott pozitívan vagy negatívan tavalyhoz képest és mire szükséges odafigyelni. Ha a rossz jegyekre egyből ráncolod a homlokod, jobb, ha előbb elolvasod cikkünket, és csak utána ültök le a gyerekkel átbeszélni a bizit!
Ne hasonlítgass te se, ő se!
Mindannyian mások vagyunk, így természetes, hogy nem teljesítünk ugyanúgy. Lehet, hogy Zolinak klasszul megy a matek, Kittinek sikerei vannak a szertornában, Petinek pedig a kisujjában van a földrajz, ám a te gyereked egy másik ember, más képeségekkel és hozzáállással. Teljesen felesleges szülőként más gyerekek teljesítményét (vagy saját kiskori eredményeidet) felemlegetni, hogy aztán ahhoz próbáld meg mérni gyerekedet. Ha ezt a példát állítod elé, azzal hosszú távon is rosszat tehetsz, mert arra tanítod őt, hogy másokhoz, ne pedig egyéni fejlődéséhez mérje magát és teljesítményét.
A lényeg az, amit szem előtt kell tartanod, hogy önmaga teljesítőképességéhez mérten képes-e fejlődni a gyerek. Szorgalmasabb volt a helyesírás munkafüzetekkel, kitartóan gyakorolta a zongoraleckéket, tényleg megpróbálta megérteni a kovalens kötést? Ha látod rajta az igyekezetet, az már fejlődés, még ha esetleg a jegyeken nem is látszik meg egyből, hosszú távon sikerülhet azokon is javítani.
Nem kell, hogy színötös legyen!
Gondolj csak bele, te mit tanultál szívesen és mi volt az, amivel esetleg szenvedtél, hogy jó, jobb jegyet szerezz belőle. Ugye nem ment minden ugyanúgy? Van, ami érdekel minket, így aztán könnyebben bele is megy a fejünkbe, és van, ami konkrétan szenvedés, és örülünk egy kettesnek, vagy kihajtjuk magunkból a jó jegyet, de utálattal. Ne maximalizmusra nevelj, hanem arra, hogy amit szeret, ami érdekli, azt csinálja tényleg jól.
Különórák abból, amiből amúgy is jó?
Igen! Merj bátor lenni szülőként, és segítsd gyermeked fejlődését úgy, hogy abban képzed őt még jobban, ami amúgy is megy neki, ami érdekli, amiből sikerélményt szerezhet. A fizika a kedvence, vagy sportszerűen szeretne kézilabdázni? Támogasd az érdeklődési körét, bíztasd őt a gyakorlásra, ha teheted, járasd különórákra, sportra.
Ami pedig nehezen megy, azoknál légy megengedőbb úgy, hogy megbeszéled a gyerekeddel (és ha szükségesnek érzed, ellenőrzöd is), hogy tisztességesen, lelkiismeretesen megcsinálja a feladatait, megpróbál fejlődni és javítani kicsit. Ez lehet egy megállapodás is köztetek, hogy ha látod, hogy igyekszik azoknál a tantárgyaknál, amik nem a favoritok, akkor cserébe támogatod őt a kedvenceinél a fejlődésben. Ezzel pedig felelőségre, önállóságra, lelkiismeretességre is tanítod őt.
Neked hogy tetszik ez a szemlélet? Gyerekkorodban milyen tapasztalataid voltak?
További hasonló témákért böngészd blogunkat és facebook oldalunkat!
