Sokszor hallani, hogy életünk első pár éve meghatározó a nevelés, a viselkedésminták eltanulása miatt. A legfontosabb dolog mégis, amit meg kellett kapnunk szüleinktől és amire nekünk is oda kell figyelnünk szülőként egész gyerekkorban, az az odaadó szeretet.
A gyerekek cselekednek, ránéznek szüleikre és várják a visszajelzéseiket. A kicsik a szülőktől érkező reakciók, a visszakapott válaszok alapján ítélik meg saját tetteiket jónak vagy rossznak, függetlenül attól, hogy a felnőttnek igaza van-e vagy sem. Jól látható kölcsönhatás ez, hiszen amit velük tesznek, arra megfelelően reagálnak ők is, és a szülők viselkedése alapján alakítják ki saját magatartásukat, önképüket.
Az irreális elvárások, az állandó elégedetlenség, a szidás csak önostorozáshoz, frusztrációhoz vezet az önmaguk személyiségét épp csak megismerő gyereknél. Azzal, hogy ha esetleg nem adunk kellő szeretetet és biztatást, a gyermeki önértékelést rontjuk el olyannyira, hogy ezt később már nem lehet teljesen helyrehozni.
Mivel az énkép sérül, a szeretethiányban felnövő gyerekek önmagukban fogják látni a hibát, olyasvalakinek értékelik magukat, aki nem érdemli meg a kellő szeretetet. Ez pedig felnőttkorban úgy üt vissza, hogy sosem lesznek elégedettek magukkal, alárendeltként fognak viselkedni belehelyezkedve bántalmazó kapcsolataikba.
Felnőttként már jobban be tudjuk azonosítani a hiányt és az ebből adódó frusztrációt, ám gyerekként azt ismerjük csak, amit családunk ad nekünk, így kérni sem tudunk igazán olyat, amiről nem tudunk. Szülőként tehát nekünk fontos odafigyelnünk arra, hogy szeretetünket kimutassuk, és ezzel segítsük gyermekeinket az egészséges önkép megalkotásában. Dicsérő szavainkkal, elismeréseinkkel, de jól átadott, érthető ítéletünkkel is afelé tereljük gyerekeinket, hogy önmaguk értékeit helyesen lássák.
A szülő a gyerek számára az egész világot jelenti, olyasvalakit, aki utat mutat, aki megismerteti vele a környezetét, átadja a tudását, és abban is segít neki, hogy megismerje önmagát. Ne felejtsük el soha, hogy mi vagyunk az oltalmazók, a biztos pont a kicsik életében, azok az első személyek, akiktől a törődést meg kell kapniuk. Éreztessük folyamatosan szeretetünket, és gondoskodjuk azokról a kicsi emberekről, akiket mi hoztunk világra.
Ti mit gondoltok az egészséges szeretetről? Szerintetek hogyan lehet jól ítéletet átadni és dicsérni? Mondjátok el véleményeteket kommentben!
Sokan sokféle gondolatot, érzést hozunk magunkkal gyerekkorunkból. Van, akinek hiányérzete van biztatás terén, van, akit pedig egészséges önbizalommal vérteztek fel a szülei, míg mások tulajdonságait talán túlságosan kiemelték igyekvő gondoskodásukban. Mi a jó hozzáállás, hogyan dicsérjünk okosan?
Ahhoz, hogy túlzásba se vigyük és alul se becsüljük a dicséret fontosságát, mindenképp gondoljuk át a saját élményeinket, hiszen tanulhatunk a gyerekkorunkból hozott érzésekből és az ezekről felnőttként megfogalmazott gondolatokból.
Jól esett volna több dicséretet kapni, vagy csak egyszerű biztatást különösebb apropó nélkül? Pont, hogy idegesítővé vált egy idő után szüleink állandó, néha tényleg ok nélküli rajongása?
Figyeljünk oda arra, hogy most már mi vagyunk a szülők, és kialakíthatunk vagy megszüntethetünk olyan szokásokat, amik nekünk esetleg hiányt vagy épphogy frusztrációt jelentettek.
Amit semmiképp se felejtsünk el, hogy a gyerekeink nem mi vagyunk. Mindenképp szükséges mérlegelnünk azt is, hogy vajon a mi csemetéinknek szükségük van-e annál nagyobb, szóban kifejezett biztatásra, mint amit eddig kaptak, vagy talán pont, hogy vissza kell vennünk a segítőszándékú, hosszú távon talán mégis romboló ajnározásból. Minden gyerek önálló személyiség vágyakkal és érzésekkel, alakítsuk nekik megfelelően szülői szokásainkat.
A kellő biztatás viszont sose maradjon el, igyekezzünk megtalálni a saját és gyerekeink személyiségéhez is illő, egészséges mennyiségű dicséretet. Mutassuk ki, hogy büszkék vagyunk, éreztessük, hogy érdeklődünk a sikereik és az egyszerű mindennapjaik iránt is. Semmiképp ne felejtsük el szóval is kimondani, hogy fontosak, értékesek és ők a világon a legkülönlegesebbek számunkra.
Kreatív módot is találhatunk arra, hogy kifejezzük gyerekeinknek, mennyire különlegesnek is tartjuk őket. A tóalmási iskolaigazgató kezdeményezése remek példa arra, hogy lépten-nyomon dicsérhetünk úgy, hogy közben a gyerekeket nem hozzuk esetleg zavarba.
Nem kell megvárni a matek témazárót, a futóversenyt vagy a kézműves tábor végét, lehetünk gyengéden dicsérőek különösebb eredmények nélkül is, csak úgy önmagukért. Tegyünk egy-egy üzenetet az íróasztalukra, küldjünk egy sms-t nekik, vagy rejtsünk el egy cetlit az uzsonnájukba egy kedves üzenettel.
Fontos, hogy azt is megértessük a gyerekeinkkel, hogy nem az eredményeik határozzák meg őket, egy-egy tulajdonságuk miatt is lehetünk rájuk büszkék. Azzal pedig, hogy elismerjük és megdicsérjük őket, ők maguk is megtanulják értékelni saját személyiségüket.
Ti mire vagytok a legbüszkébbek gyerekeitekkel kapcsolatban? Írjátok meg nekünk kommentben és ne felejtsétek ezt elmondani a gyerekeknek is!
A házimunka még felnőttként sem a kedvencünk, hát még gyerekkorban. Viszont itt nincs mese, el kell végezni az otthoni feladatokat. Hogyan lendüljünk túl a „meg kell csinálni” kategórián és vegyük rá a kicsiket is a házimunkára? Erre mutatunk most tippeket!
Az első lépés, hogy gondoljuk át egy teljes nap, egy egész hét feladatait, írjuk le, hogy mit mikor szükséges megcsinálnunk és ötleteljünk, hogyan változtathatnánk mókás játékokká a muszáj dolgokat. Nézzünk meg most pár otthoni feladatot és a hozzájuk tartozó közös játékot!
Örök kérdés, hogy már megint mit főzzünk és vajon maradt-e még otthon elég alapanyag – készüljünk fel együtt a heti menüre a kicsikkel!
Nyissuk ki a hűtőt és nézzünk be a gyerekekkel a polcok leghátuljára is, zárkózzunk be a spájzba és elemlámpával mérjük fel az otthoni készletet. Izgalmas kincskeresés lesz ez így a gyerekeknek, mi pedig átláthatjuk játék közben, hogy mire lehet szükségünk a boltból.
Ha végeztünk az alapanyagok átnézésével, jöhet a három kívánság! A család minden tagja kívánhat három ételt arra a hétre, amit nagyon szeretne – így nekünk is könnyebb lesz a heti menü összeállítása, hét közben pedig mindenki izgatottan várhatja, hogy mikor lesz már az ő kedvence a konyhaasztalon!
A gyerekeket kifejezetten nehéz rávenni a reggeli beágyazásra, hiszen annyi mindent kell már kora reggel felfedezniük! Viszont mindenkinek van kedvenc plüss állata, ami napközben az ágyban pihen, hogy este vigyázhasson kis gazdájára.
Találjunk ki kedves történeteket Nyuszi úrnak, Röfi malacnak, és meséljünk nekik rövid mesét a reggeli ágyazás közben. Kezdjük a mesélést mi magunk, egy-két nap múlva meséljünk együtt a gyerekekkel, végül bízzuk rá a mesét a kicsikre! Mire a reggeli történet végére érnek a lurkók, az ágyat már el is készítették, csak a reggeli hiszti maradt el szerencsére.
Kés, villa, kanál, nagytányér, mélytányér, pohár, szalvéta – valóban nem a világ legizgalmasabb feladata az asztalterítés. No de mi van, ha üzeneteket rejthetünk el az étkezőasztalon?
Legyen egy kis jegyzettömbünk és pár ceruza az asztalnál, amire a gyerekek rajzolhatnak, üzenetet írhatnak, amíg mi elkészítjük az ebédet. Ha elkészültek a cetlik, kezdődhet az asztalterítés, a feladat elvégzése közben pedig rajzaikat elrejthetik a családtagok, vendégek poharaiban, tányérjaiban, belehajtogathatják a szalvétáikba.
A házimunkák elosztásánál jelöljünk ki felelősöket egy-egy feladathoz, időnként pedig váltogassunk is felelőst, hogy ne váljon senki számára unalmassá a feladata és a hozzá tartozó játék.
Nektek van bár bevált mókás feladatotok a házimunkához? Tippjeiteket írjátok meg a Facebook oldalunkon!
A fiatalok már inkább az okostelefont használják arra, amire a felnőttek a számítógépet. Ha az okostelefonoddal nem csak telefonálsz, akkor te is használsz appokat. Például, ha szoktál Facebook-ozni a telefonodon, akkor azt te is egy App segítségével teszed.
Bizonyára te is tapasztaltad már azonban, hogy a fiatalok kezdenek leszokni a Facebook-ról. De mit használnak akkor helyette és mit kell tenned, ha szembesülsz ezekkel?
Jelenleg a legnépszerűbb alkalmazás a fiatalok körében. Összesen több mint egymilliárd felhasználója van a világon, de Magyarországon is már 1,8 millióan vannak jelen az Instagram-on. A 13-24 évesek körében a legkedveltebb.
Sok mindenben hasonlít a Facebook-hoz, de a szöveg helyett a képek vannak túlsúlyban. Alapvetően nem kell tőle féltened a gyermekedet, de nem árt, ha beszélgetsz vele arról, hogy milyen celebeket és márkákat követ benne. Hívd fel a figyelmét arra, hogy ezek a képek általában retusáltak, és nem a valóságot közvetítik – így talán kevésbé fogja magát rosszul érezni, amiért nem hasonlít rájuk!
Képek, videók, üzenetek megosztására használatos alkalmazás. Előnye, hogy elvileg minden üzenet legkésőbb 24 óra múlva törlődik, így nem hagynak nyomot maguk után a fiatalok. Vicces képeket is szoktak vele készíteni. Kapcsold be a gyermekednek a My Friends beállítást! Ezzel csak a barátait fogja látni – azaz, kiszűri az idegeneket, akik ártani próbálhatnak. Hívd fel a figyelmét arra, hogy ne küldjenek olyan képeket egymásnak, amelyet később megbánhatnak, hiszen lefotózva megmaradhat!
Kérdés-válasz jellegű alkalmazás. Lényege, hogy akár álnéven is fogadhatunk kérdéseket, illetve kedvünk szerint meg is válaszolhatjuk őket. Néhány éve sajnos még döbbenetesen népszerű volt a fiatalok körében. Jellege miatt könnyen lehet zaklatás, sértegetés célpontja a gyermeked itt, hiszen névtelenül mindenki durvább, bántóbb, erőszakosabb lehet. Ha a gyermeked használja ezt az alkalmazást, rendkívül fontos, hogy beszélgess vele a zaklatásról és a trollokról. Sokan akarnak ártani az interneten. Fontos, hogy ne vegye magára ezt a fajta kritikát. Azzal is sokat segíthetsz a gyermekednek, ha minél több kérdését igyekszel személyesen megválaszolni, akár általad is hitelesnek tartott segítők bevonásával.
Zenés alkalmazás. Nem énekelnek, hanem ismert számokra tátognak, táncolnak. Többnyire nem a műsor a lényeg, hanem az előadók öltözéke és a szobabelső, ami gyakran látszik, és amit „majmolni” lehet. Ha a gyermeked a Musical.ly-t nézegeti, nem árt tisztáznotok, hogy nem a külső értékek a fontosak, hanem a belsők.
Korábbi cikkünkben hasznos appokat mutattunk be, melyek segíthetnek a kicsik tanításában. Ide kattintva elolvashatod.
Ti milyen applikációkat fedeztetek már fel gyermeketek okostelefonján és mi a véleményetek róluk? írjátok meg észrevételeiteket kommentben!
Főleg nyáron fordulhat elő, hogy azon kapod a csemetédet, látványosan unatkozik. Ilyenkor szíved szerint megkérdeznéd tőle, miért nem játszik, olvas, segít neked egy kicsit a ház körüli teendőkben vagy azon agyalsz, milyen programmal köthetnéd le. Mielőtt megszólalsz vagy lefoglalod a helyét a legközelebbi táborban, jusson eszedbe, hogy ezek az üresjáratok nem feltétlenül jelentenek rosszat.
Az évzárón felcsendülő szózat után megkönnyebbülést fedezhetsz fel a gyermeked arcán. Érthető, hiszen végre nem kell korán kelnie, órákon ülnie, majd hazaérve elmerülni a könyvekben – a játék helyett. Jó eséllyel néhány hét alatt sikerül kipihennie a tanév fáradalmait. És ekkor felmerül a kérdés: mivel töltse ki a szabadidejét?
Valljuk be őszintén, a táboroknak nem csak azért örülünk, mert a csemete szocializálódik. Azért is, mert nem kell külön keresnünk valakit, aki vigyáz rá, amíg dolgozunk. De a piszkos anyagiak, és a túlterhelés elkerülése miatt nem élhetünk minden lehetőséggel – ha túl sok programot sűrítesz össze, akkor nyáron is kötelességeket fog látni a szabadság helyett.
Adódik tehát a feladat, hogy olyan elfoglaltságokat találj, amelyekben örömmel vesz részt. Ehhez készíthettek egy bakancslistát, amin összeírjátok a terveiteket. Természetesen lehet köztük olyan, amiben közösen vesztek részt (például kirándultok egy számára ismeretlen helyen, elmentek a Tropicariumba vagy az Állatkertbe).
Persze nem azt mondjuk, hogy hagyd elkanászodni és minden unalmas pillanatban nyugtázd, hogy a telefont, a számítógépet vagy a tévé távirányítóját nyomkodja. Ez ugyanis a felsoroltakkal szemben nem segít kibontakoztatni a kreativitást.
De a szakemberek szerint nincs semmi baj azzal, ha a gyermek unatkozik. Épp ellenkezőleg: hasznára válik, mert ezzel megtanulja lekötni magát, és értékelni a saját társaságát. Vannak sikeres emberek, akik ezt kihasználva rengeteget olvastak – aminek nagy szerepe volt abban, hogy felnőttként az írói vagy a kutatói pályára léptek. (Gyerekként az én kezemben is állandóan könyv volt, ma az írás a szenvedélyem.)
Lehet, hogy a te csemetéd a természetben fogja jól érezni magát; órákig ellesz a színes ceruzák, ecsetek és egy füzet társaságában vagy újra és újra szétszedi, majd összerakja a távirányítós autóját. De az is elképzelhető, hogy a főzős műsorokban merül el.
A lényeg, hogy amikor megtalálta, ami őszintén érdekli, érezze a támogatásod. Szerezzétek be közösen a hobbijához szükséges kellékeket, eszközöket (például vásároljatok közösen könyveket, füzeteket, gyöngyfűző készletet vagy egy kisebb csavarhúzó szettet).
Amikor csak egy pillanatra ugrasz be a boltba, gyorsan el akarsz intézni valamit a postán vagy a bankban, akkor egyszerűbbnek tűnik, ha a gyermeked a kocsiban hagyod néhány percre. Az igazság viszont az, hogy ezzel jelentős rizikót vállalsz. Különösen nyáron, amikor a lehúzott ablak és a klíma ellenére az autó üvegházként viselkedik.
Valószínűleg te is tapasztaltad, hogy az autó színétől és az üléshuzat anyagától függetlenül a hőségben pillanatok alatt felforrósodik a levegő. De arról talán még nem hallottál, hogy nem a hőmérséklet, hanem a termelődő infravörös hullámok jelentik az igazi gondot.
Mert ezek termelődésének tudható be, hogy az autódban a kissé borúsabb nyári napokon is emelkedik a hőmérséklet. Azért, hogy lásd, ez pontosan mit jelent, mutatunk néhány példát. Német tűzoltók ugyanis kiszámolták, hány fokra számíthatunk a kocsiba ülve a különböző külső hőmérsékleti értékek esetén 5, 10 és 30 perc elteltével.
Ha a kint 22°C van, akkor
5 perc alatt 24°C,
10 perc alatt 27°C,
30 perc alatt pedig 38 °C–ra emelkedik az autó belső hőmérséklet.
Értelemszerűen ennél rosszabb a helyzet, ha a külső hőmérséklet 28°C:
ilyenkor 5 perc alatt 32°C
10 perc múlva 35°C,
30 perc elteltével 42 °C–ra számíthatunk.
Ilyen helyzetben a testünk több hőt termel, mint amennyit le tud adni, ezért felgyorsul a szívritmusunk, elkezdjük kapkodni a levegőt, és a bőrünk lesápad – vagy elkezd kékülni. A szívünk arra koncentrál, hogy megfelelő legyen a vérkeringésünk, emiatt hiányos lesz a többi szervünk működése. Végül mindez akár halálhoz vezethet.
A folyamat lezajlása fokozottan veszélyes a gyerekekre nézve, mert a szervezetük akár ötször gyorsabban felmelegedhet, mint a miénk. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy inkább vidd magaddal a csemetéd – akkor is, ha sietsz.
A ki hogyan neveli a gyerekét kérdés igazi vitaindító lehet. Különösen igaz ez akkor, amikor egy olyan megosztó kérdés merül fel, mint a büntetés fizikai módszerei. Vajon elfogadható néha egy pofon vagy ha rásózunk egyet a gyerek popsijára?
A szakemberek véleménye a témával kapcsolatban egyértelműen az, hogy igyekezzünk mellőzni. De biztos van neked is olyan ismerősöd, aki szerint nem gond, ha néha meglendül a kezed – mert anno ő is kapott egy-két pofont, mégis rendes ember lett belőle.
Tény, hogy a gyereknevelés nagyon nehéz, és vannak helyzetek, amik próbára teszik az idegeidet. Ilyenkor úgy érezheted, egyszerűen semmi nem hat, és a szóbeli eszközök vagy a finom fenyegetőzés helyett komolyabb eszközhöz kell nyúlnod.
De vajon ez hosszú távú megoldást jelent a problémára vagy inkább csak rövidtávon oldja meg azt? És egyáltalán számolnod kell-e miatta egyéb, jövőbeli következményekkel?
“A testi erőszak alkalmazásával azt a mintát továbbítjuk gyermekünknek, hogy tehetetlen dühünk levezetésének kulcsa az, ha őt bántjuk. Ennek köszönhetően a későbbiekben (annak függvényében, hogy ez egyszer, többször, vagy rendszeresen fordul elő nevelési eszközként) pszichés problémákat eredményezhet gyermekünknél, például szorongásos zavarokat, aktív szerhasználatot, agresszív megnyilvánulásokat a düh megfelelő kezelési módjának hiánya miatt. Emellett mintaként is szolgál számára. Tehát nagyobb valószínűséggel alkalmaz majd gyermekünk is ilyen eszközöket kortárs vagy egyéb kapcsolataiban, vagy hajlamos lesz a későbbiekben a bántalmazott szerepét felvenni egy fontos kapcsolatában.” - mondta Mogyorósi Rebeka pszichológus.
A pszichológus állításával megegyező eredményre jutott egy néhány évvel ezelőtt publikált tanulmány is, melyben összegyűjtötték az utóbbi 20 év ezzel kapcsolatos kutatásait. Megállapították, hogy azoknál, akiket gyermekkorukban vertek, idősebb korukban nagyobb eséllyel nyúltak drogokhoz vagy alkoholhoz, alakult ki náluk depresszió, szorongás, és agresszívabbak lettek, mint azok, akiknek a szülei hanyagolták a drasztikus eszközöket.
A fizikai fenyítés egyetlen „pozitív” hozadéka az azonnali engedelmesség, de észben kell tartani, hogy mindez csak az adott pillanatban nyújt megoldást. Ráadásul mindegy, hogy csak a lurkó kezére csapsz vagy ennél komolyabban lépsz fel, mindegyiket verésként fogja fel.
Tisztában vagyunk vele, hogy vannak helyzetek, amikor bizony keményebb módszert kell segítségül hívnod. Ebben az esetben a verés helyett hatékony lehet a rövid idejű elzárás. Vagyis hagyd magára a gyereket egy kis időre a szobájában azért, hogy lehiggadjon.
Egy másik megoldási módszer lehet, ha az ingerültségére nyugalommal válaszolsz. Eleinte ez kihívás lehet, de figyeld meg, ha te nem lovalod bele magad a szituációba, és a várttól eltérően reagálsz, azzal egyszerűen kibillented, és megállásra készteted. Ezután pedig elmagyarázhatod neki, miért nem jó, amit csinál.
Érthető, hogy elönt minket a büszkeség, amikor a gyermekünkre nézünk vagy amikor azt látjuk, hogy sikereket ér el az életben. Az elfogultságnak vannak pozitív hatásai a csemeténkre nézve, az egészséges fejlődéséhez ugyanis szüksége van arra, hogy legyen egy hely, ahol feltétel nélkül elfogadják és a hibáival együtt szeretik.
Mindezt könnyen túlzásba vihetjük, de ha sikerül egészséges határokon belül tartanunk, akkor egy olyan békés szigetet alakítunk ki, ahol elmondhatja, ha bántja valami, és ahol megoldást talál, amikor az életében probléma merül fel – valljuk be őszintén, felnőttként is jó érzés, ha azt érezzük, van egy hely, ahova hazamehetünk.
Azt mondják az apák a lányukért, az anyák pedig a fiukért vannak oda. Ez az állítás azonban nem minden esetben állja meg a helyét. Érdekes dolgot figyeltek meg egy vizsgálatban, amiben azt nézték, kinek vásárolnak szívesebben ajándékot a szülők akkor, ha van egy fiuk és egy lányuk, de csak az egyiküket lephetik meg.
A tapasztalatok szerint az esetek nagy részében az anyák a lányuknak, az apák pedig a fiuknak választottak valamilyen apróságot. Valószínűleg ez annak tudható be, hogy könnyebben azonosultak a velük azonos nemű lurkóval. A dolog érdekessége, hogy a kísérletet több kultúrában is elvégezték – Amerikában és Indiában –, és ugyanazt tapasztalták.
Természetesen ahány család, annyi szokás és szerintünk a Pölöskei –rajongók között is szép számmal akadnak olyanok, akik lehetőleg olyan dolgot választanának, amivel mindkét csemetéjüknek örömet okoznak (például egy társasjátékot vagy egy nagy tábla csokit).
Az élet többi területéhez hasonlóan ebben az esetben is nehéz megtalálni az arany középutat. Felmerülhet bennünk, mi történik, ha mindezt túlzásba visszük. Érdekes választ ad erre egy amszterdami kutatás, amiben arra jutottak, hogy nagyobb eséllyel alakul ki a nárcizmus, ha a szülők elfogult és túlértékelő magatartást mutatnak.
Ebből kiindulva azt javasolják, hogy a gyerekeket elsősorban akkor dicsérjük, amikor ez indokolt, de közben igyekezzünk következetesek és mértéktartóak maradni. Érdekes az a nézet is, mely szerint a gyermek az anyától feltétel nélküli szeretetet kap, ezért az apától érkező dicséretnek nagyobb súlya van.
Vannak olyan napok, amikor igazi kihívásnak tűnik egy fedél alatt élni egy tinédzserrel. Különösen igaz ez a konfliktushelyzeteknél. Ilyenkor egyszerűen jót akarsz neki a tanácsaiddal, mégis olyan, mintha az egyik fülén becammogna, a másikon pedig kisüvítene, amit mondasz. Pedig elérheted, hogy meghallgasson és elgondolkodjon azon, amit mondasz neki.
Ehhez csak a megfelelő megválasztott kommunikációs eszközre van szükséged.
Időnként úgy tűnhet, a kamaszokkal szinte lehetetlen szót érteni. A probléma gyökere legtöbbször az, hogy nem figyel rád vagy nem hallgat végig – folyamatosan a szavadba vág vagy kisétál a szobából, miközben beszélsz hozzá.
Szerencsére vannak a kommunikációs eszközök tárházában olyan praktikák, amelyekkel közös nevezőre juthattok és nem fogtok elbeszélni egymás mellett.
Először is beszélgessetek többször. Ha a csemete eleinte elzárkózik, akkor se add fel, igyekezz olyan témát találni, ami érdekli. Hidd el, ha egy számára érdekes beszédtémát hozol fel, és elkezd veled kommunikálni, akkor egy idő után nem fog semleges válasszal kitérni az olyan kérdések elől sem, mint a „mi volt ma a suliban?”.
Erre időt szakíthatsz akkor, amikor elviszed reggel az iskolába, vagy amikor megkéred, hogy segítsen a vacsora előkészületeiben. (Emlékszem, mi például a teregetéskor, illetve a ruhák hajtogatásakor szakítottunk erre több időt.)
Nem feltétlenül az számít, miről beszélgettek, inkább maga a cselekvés. A közös étkezéseknél például mindenki elmesélheti a napját: milyen impulzusok érték a munkahelyen, az iskolában vagy éppen a boltban. Mikor azt látja, hogy figyeltek az életének apróbb rezdüléseire, és reagáltok arra, amit mesél, akkor a komolyabb témákkal is szívesebben fordul majd felétek.
Amikor előveszed valami miatt (például rosszabb jegyet vitt haza vagy kupit hagyott maga után a nappaliban), akkor erre négyszemközt keríts sort. Nagyon kellemetlenül veheti ki magát, ha a család többi tagja előtt rovod fel neki, miben hibázott, ilyenkor úgy érezheti, megszégyeníted.
Az egyik tanácsunk az énkommunikáció alkalmazása. Vagyis ahelyett, hogy azt mondogatnád, mit hogyan kellene csinálnia, inkább azt mondd el, mit gondolsz, és hogyan érzel.
Szituációtól függően lehet, hogy az aktív hallgatás lesz célravezetőbb. Tisztában vagyunk vele, hogy amikor kezd kihozni a türelmedből a másik fél vagy nem értesz vele egyet, akkor ez kihívás, de hidd el, így nagyobb eséllyel hallgat meg téged, amikor rád kerül a sor.
Amikor gyerekek előtt elkezd kitárulni a világ úgy érezhetik, hirtelen temérdek információ zúdul rájuk. Ebben az útvesztőben segíthetsz nekik utat mutatni és abba az irányba terelheted őket, amiben igazán tehetségesek. A legjobb eredményt persze akkor érheted el, ha mindezt tudatosan csinálod – most ehhez adunk néhány ötletet.
Ez az egyik kulcs, amivel segítheted, hogy a gyermeked maximálisan ki tudja használni a tehetségét. Egy fejlődéssel foglalkozó gyermekorvos szerint az azonos életszakaszokon belül is eltérnek a fejlődési szintek, és a szülőkre hárul a feladat, hogy ezt észrevegyék. Ugyanilyen fontos, hogy ne hasonlítgasd egymáshoz a gyerekek fejlettségi szintjét. Gondolj csak a testvérekre: hiába ugyanazok a szülők, teljesen más jellemzi őket ugyanabban az életkorban.
Nálatok is szoktak lenni balhék a tesók között? Akkor ezt a cikket érdemes elolvasnod!
Jobban tudod támogatni a csemetédet, ha megérted, mi hajtja. Ez nem mindig egyszerű feladat, hiszen gyakran hallgatásba burkolóznak. Ilyenkor segít, ha türelmesen megfigyeled, viszont tartasd szem előtt, hogy a különböző személyiségük miatt mindegyik gyereknek eltérő motivációja van.
A közösségi média felületek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Szülőként felelősségünk van abban, mire használják a gyermekeink ezeket a platformokat, illetve milyen tartalmakat fogadnak be innen. Éppen ezért ülj le és tanítsd meg, hogyan lehet ezeket tanulásra, fejlődésre használni (keressetek például az érdeklődési körének megfelelő oldalakat).
Szeretnéd tudni, milyen veszélyek leselkednek a gyermekedre Facebookon? Ide kattintva elérheted a cikket, ahol leírtuk neked.
Tartsd szem előtt, hogy a legjobb szórakozva tanulni. Ez a fogalom persze az egyéni stílushoz igazodva mindenkinek mást jelent. Adj a gyerkőcnek kicsit nagyobb teret a megszokottnál, de legyen tisztában azzal, mikor kell visszavennie. Ez a módszer a képzeletbeli mérlegre ügyelve egy személyes ajándék lehet a gyermekednek – ezt persze valószínűleg évekkel később fogja így értékelni, kicsiként csak a szórakozást látja. 🙂
Amint beteszed őt egy képzeletbeli dobozba, ő is be fogja kategorizálni saját magát. Ezért ha megkérdezi valamiről, hogy szabad-e, akkor engedd neki – amennyiben segíti a kiteljesedését. A szakértők szerint viszont van egy jelző, aminek használatát jobb, ha kerülöd. Ez a zseni, ugyanis meglehetősen túlzó és nem ösztönöz a további fejlődésre.
Pölöskei mintabolt
Cím: 8929 Pölöske Petőfi u. 1.
Vevőszolgálat: info@poloskeiszorp.hu
Hétfő – Péntek:
8:00 – 12:00
12:30 – 16:30
Szombat: 8:00 – 12:00
Vasárnap: Zárva
