Az ünnepekre való készülődés különösen izgalmas időszak a gyerekes családokban, csupa mesés dolog és együtt elkészített apróság teszi érdekessé a decembert!
Hányszor folytattunk már le mi magunk is olyan beszélgetéseket, amik arról szóltak, hogy nálunk mi szokott lenni karácsonykor, hogy teltek a nagycsaládi ünnepek. Mivel és kivel készültünk decemberben, ki gyújthatta meg a gyertyát az adventi koszorún, kinek a feladata volt befaragni a fát karácsonykor, melyik családtagok sürögtek a konyhában és ki tehette fel a csúcsdíszt.
A saját otthonunkban mi alakítjuk ki a szokásokat, hozzuk meg a szabályokat, és teremtjük meg az új hagyományokat. Olyan izgalmas dolog ez, amit aztán gyerekeink magukkal visznek egész életükben, hogy később ők meséljenek arról, hogy milyenek voltak náluk az ünnepek. Tegyük hát különlegessé nekik ezt az időszakot!
A karácsonyt megelőző hetekben már ünnepi lázban éghetünk. Készítsünk naptárat adventre, és kezdjük együtt a reggeleket izgalmas ablaknyitogatással. Az étkezőasztal közepére tegyünk mutatós adventi koszorút vagy egy helyes, fenyőágakkal teli tálat 4 gyertyával. A vasárnapi gyertyagyújtásnál legyen velünk a család minden tagja és élvezzük kicsit együtt a gyertyák fényét.
Befestett dióhéjak az ajtón, papírhópelyhek a csilláron, égősorok az ablakokban – találjuk ki együtt, hogy milyen apró, mégis látványos dolgokkal tehetjük ünnepivé a lakást, és díszítsünk fel minden szobát közösen.
Minden családtagnak megvan a maga kedvence, amit persze egy vacsorára lehetetlen elkészíteni, ezért is szerencsés, hogy több napos ünnep a karácsony. Találjuk ki és tervezzük meg együtt a gyerekekkel, hogy melyik nap mit fogunk enni, milyen sütit kérjünk a nagymamától és melyik salátát visszük magunkkal az unokatesós vendégségbe.
A kicsik imádják, ha magunkról, a mi gyerekkori emlékeinkről mesélünk nekik. Decemberi esti meseként számoljunk be arról, hogy hogyan teltek nálunk az ünnepek, melyik volt gyerekként a kedvenc részünk a karácsonyban, és milyen finomságokat készített nekünk a nagyi.
Használjuk ki az ünnepi csendet, és társasozzunk karácsonykor az új játékokkal, vagy vegyük elő a fényképalbumokat és nézzük végig a családi kalandokat. Pihenjünk és töltődjünk fel két isteni lakoma között, nyúljunk el együtt a gyerekekkel a karácsonyfa előtti kanapén, és tanítsuk meg nekik, hogy a legfontosabb az együtt töltött idő!
Nálatok is vannak bejáratott hagyományok az ünnepekkor? Osszátok meg velünk szokásaitokat!
Sokszor hallani, hogy életünk első pár éve meghatározó a nevelés, a viselkedésminták eltanulása miatt. A legfontosabb dolog mégis, amit meg kellett kapnunk szüleinktől és amire nekünk is oda kell figyelnünk szülőként egész gyerekkorban, az az odaadó szeretet.
A gyerekek cselekednek, ránéznek szüleikre és várják a visszajelzéseiket. A kicsik a szülőktől érkező reakciók, a visszakapott válaszok alapján ítélik meg saját tetteiket jónak vagy rossznak, függetlenül attól, hogy a felnőttnek igaza van-e vagy sem. Jól látható kölcsönhatás ez, hiszen amit velük tesznek, arra megfelelően reagálnak ők is, és a szülők viselkedése alapján alakítják ki saját magatartásukat, önképüket.
Az irreális elvárások, az állandó elégedetlenség, a szidás csak önostorozáshoz, frusztrációhoz vezet az önmaguk személyiségét épp csak megismerő gyereknél. Azzal, hogy ha esetleg nem adunk kellő szeretetet és biztatást, a gyermeki önértékelést rontjuk el olyannyira, hogy ezt később már nem lehet teljesen helyrehozni.
Mivel az énkép sérül, a szeretethiányban felnövő gyerekek önmagukban fogják látni a hibát, olyasvalakinek értékelik magukat, aki nem érdemli meg a kellő szeretetet. Ez pedig felnőttkorban úgy üt vissza, hogy sosem lesznek elégedettek magukkal, alárendeltként fognak viselkedni belehelyezkedve bántalmazó kapcsolataikba.
Felnőttként már jobban be tudjuk azonosítani a hiányt és az ebből adódó frusztrációt, ám gyerekként azt ismerjük csak, amit családunk ad nekünk, így kérni sem tudunk igazán olyat, amiről nem tudunk. Szülőként tehát nekünk fontos odafigyelnünk arra, hogy szeretetünket kimutassuk, és ezzel segítsük gyermekeinket az egészséges önkép megalkotásában. Dicsérő szavainkkal, elismeréseinkkel, de jól átadott, érthető ítéletünkkel is afelé tereljük gyerekeinket, hogy önmaguk értékeit helyesen lássák.
A szülő a gyerek számára az egész világot jelenti, olyasvalakit, aki utat mutat, aki megismerteti vele a környezetét, átadja a tudását, és abban is segít neki, hogy megismerje önmagát. Ne felejtsük el soha, hogy mi vagyunk az oltalmazók, a biztos pont a kicsik életében, azok az első személyek, akiktől a törődést meg kell kapniuk. Éreztessük folyamatosan szeretetünket, és gondoskodjuk azokról a kicsi emberekről, akiket mi hoztunk világra.
Ti mit gondoltok az egészséges szeretetről? Szerintetek hogyan lehet jól ítéletet átadni és dicsérni? Mondjátok el véleményeteket kommentben!
Egy családi háztartásban mindig megy a mosógép, sorakozik a mosogatni- , vasalnivaló és biztosan rotyog legalább kétféle finomság is a tűzhelyen. Egy háztartás vezetése a rengeteg feladat mellett bizony sok hulladékot is jelent. Mutatunk pár tippet arra, hogyan csökkentsük a szemét mennyiségét!
Ha nem is tudjuk elérni a zero waste háztartást, törekedhetünk arra, hogy minél kevesebb mindennek kelljen a kukában végeznie. A környezetvédelem mellett pedig még egy fontos dolgot célozhatunk meg ezzel: helyes irányt mutatunk gyerekeinknek.
Nehéz kiszámítani, hogy melyik családtag mikor mennyit fog enni, a gyerekek vajon jól laknak-e a menzán vagy farkaséhesen érnek haza. Így hát sokszor lesz maradékunk, ami a hűtőben vár ránk.
Sok maradt a tökkrémlevesből? Az amúgy is tejszínes, krémes fogásból készítsünk szendvicskrémet: keverjünk hozzá vajkrémet vagy feta sajtot, adjunk hozzá hagymát és curry-t, így pedig már mehet is a reggeli pirítósra.
Sose dobjuk ki a maradékot és hagyjuk veszni a megmaradt ételeket, hanem egy kis kreativitással használjuk fel őket a következő fogáshoz, az ötletelésbe pedig bevonhatjuk a gyerekeket is.
Kis odafigyeléssel már attól is megkímélhetjük magunkat, hogy a kidobandó dolgokat hazavigyük. Mire figyeljünk oda? Legyen nálunk a bevásárláshoz szövetszatyor, és ne vegyünk mindig műanyag táskát a vásárlásnál. Ne tegyünk mindent nejlon zacskóba, egy fürt banánt például önmagában is le tudunk mérni és hazavinni.
Gondoljuk át, hogy mit szeretnénk venni és tartsuk magunkat a tervhez, így elkerülhetjük, hogy felesleges dolgokat vigyünk haza.
Az otthonunkba kerülő hulladékot mindig felelősségteljesen válogassuk szét és vigyük el a hozzánk legközelebbi szelektív hulladékszigetre. A válogatásba vonjuk be a kicsiket is és magyarázzuk el, hogy mi melyik csoportba kerül és miért.
A szerves hulladékokat komposztáljuk, az így keletkezett komposztunkat pedig felhasználhatjuk idővel a saját kis veteményesünkbe, balkonládáinkhoz. A gyerekek ezzel megláthatják ezt a csodás, természetes körforgást és kis kertészként részt is vehetnek benne.
Nektek van bevált módszeretek a háztartási hulladék csökkentésére? Írjátok meg nekünk Facebook oldalunkon kommentben!
Míg 1990-ben a magyar nők átlagosan 23 évesek voltak az első gyermekük születésekor, 2012-re mindez kitolódott 29 éves koruk utánra (KSH adatbázis). Halogatunk, vagy csak élünk a modern társadalmak által adott lehetőséggel, és próbáljuk tudatosan tervezni az életünket?
Nagyanyáinkkal szemben mi már olyan korban élünk, ahol egy nőnek – illetve párnak – lehetősége van számos tényezőt figyelembe véve mérlegelni és dönteni, hogy mikor vág bele élete egyik legnagyobb kihívásába, a gyermekvállalásba. Ezt nevezzük tudatos családtervezésnek.
A tudatosság nagyon fontos, és nagy ajándék, hogy élhetünk vele. Ám nem lehet, hogy kicsit átestünk a ló másik oldalára? Hogy túl sok tényezőtől tesszük függővé a döntést, folyamatosan csak várva a tökéletes élethelyzetre? Ki mondja meg, melyik a legalkalmasabb pillanat – ha van ilyen - , hogy új életet hozzunk a világra, gyökeresen felforgatva a sajátunkat?
A gyermekvállalás időzítése kapcsán az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a megfelelő anyagi helyzet, és talán fölösleges is részletezni, milyen szintű pénzügyi felelősségvállalást jelent egy, vagy akár több kisember ellátása. De biztos, hogy azt is meg kell várnunk, míg a leendő gyermek egyetemi tanulmányaira is félretettük már a pénzt?
A másik legnagyobb dilemma egy mai nő számára, hogy karrierépítés előtt “tudja-e le” a gyerekszülést, és később koncentráljon a munkára, vagy várja meg, míg elérte a legfőbb szakmai céljait, és mindezt a sikert koronázza-e meg később egy boldog családi élettel.
Modern idők ide vagy oda, azért a környezet, a szülők nyomása, a folyamatos kérdezősködés, csipkelődések sem könnyítik meg a dolgunkat. Vajon érdemes azért szülni, mert a szomszéd szerint rég ideje lenne? Ő is segít majd fölnevelni a gyereket?
Hogy a fenti tényezők mennyire fontosak, és milyen arányban kell meghatározniuk a döntésünket, arra nincs recept - egyéni élethelyzettől és szükségletektől függ. Azonban van valami, ami mindezek felett áll, és a gyermekvállalás minimális követelményét jelenti, ez pedig a megfelelő érzelmi háttér. Egy kisgyerek legfontosabb szükséglete a szeretetteli környezet, a szülői elfogadás és az érzelmi biztonság. Ez az elsődleges dolog, amit a boldogságáért tehetünk!
Nektek mi okozott nehézséget, mielőtt gyermeket vállaltatok? Történeteiteket írjátok meg a Facebookon!
Az őszi hónapokban még viszonylag könnyű dolgod van, ha a leckeírás után valamilyen programmal szeretnéd elismerni a gyermeked teljesítményét. Hiszen ilyenkor még élhetsz a szabadtér nyújtotta lehetőségekkel – az esős napokon persze szükséged van némi kreativitásra. Hétvégén még több alternatíva közül szemezgethettek, de ha épp ihlethiánnyal küzdesz, akkor ezek az ötletek a segítségedre siethetnek.
A hétköznapoknak sem kell szürkének és egyhangúnak lenniük. Kinevezhettek például egy délutánt, amikor valami extra programot csináltok. Tapasztalataink szerint a szerda tökéletes lehet, mert ilyenkor már szükségünk lehet egy kis löketre, ami energiát ad a hét további részéhez.
Ilyenkor beiktathattok egy közös mozizást, kirándulhattok egyet a közelben vagy tarthattok egy mesemaratont, amit egy közösen készített vacsorával fejelhettek meg (persze mindezt csak a lecke után). Átugorhattok valamelyik nagyszülőhöz is vagy összefoghatsz néhány másik szülővel és szervezhettek egy közös játszós délutánt, amikor a gyerekek kirohangálják magukat – miközben te kikapcsolsz egy kicsit.
Persze az időjárás jelentősen befolyásolja, mi mellett teszitek le a voksotokat. Amikor elkezd lehűlni az idő vagy folyamatosan esik az eső, akkor az udvar állapota nem alkalmas a focihoz vagy a tollasozáshoz. Ilyenkor az első gondolatod talán a társasjáték, ami nem rossz (különösen akkor, ha többfélét is tartotok a polcon), de ezen kívül is van élet.
A garázsban berendezhettek például egy kisebb akadálypályát vagy rajzolhattok a padlóra ugróiskolát. Ha pedig egy nyugisabb programot szeretnétek, akkor elővehetitek a festékkészletet, bevethetitek magatokat a konyhába egy közös pizzasütésre – amelyre a csemetéd választhatja ki a feltétet –, rajzolhattok egy saját mesekönyvet vagy tarthattok egy rögtönzött fotózást divatbemutatóval egybekötve.
Hétvégén kevésbé korlátoz le titeket az idő – persze tudjuk, hogy ilyenkor is bőven van dolgod, de talán egyszerűbben teszel szabaddá néhány órát. Ha egész napos programban gondolkodsz, akkor jöhet egy kis vízparti kikapcsolódás. Ezt nem feltétlenül befolyásolja az időjárás: amikor már kicsit hűvösebb van, akkor megfelelő ruházatba öltözve horgászhattok vagy választhatjátok a fedett strandokat.
Az örökmozgók odalesznek a játszóházért vagy a kalandparkért (ezeket az ország több pontján megtaláljátok), a természetrajongók pedig az állatkertben, vadasparkban vagy füvészkertben fognak csillogó szemekkel sétálni.
A közeli erdőkben vagy hegyekben tett kirándulás is kellemesen lefárasztja az egész családot, ugyanakkor a friss levegő mindenkit feltölt lelkileg. Persze nem kell mindenáron elmennetek otthonról, hiszen egy sátrazás az udvarban igazi kaland lehet. Főleg akkor, ha megadjátok a módját, és már a vacsorát is kint fogyasztjátok el.
Nektek mi a kedvenc programotok az őszi délutánokon/hétvégéken?
Írjátok meg nekünk Facebookon!
Amikor csak egy pillanatra ugrasz be a boltba, gyorsan el akarsz intézni valamit a postán vagy a bankban, akkor egyszerűbbnek tűnik, ha a gyermeked a kocsiban hagyod néhány percre. Az igazság viszont az, hogy ezzel jelentős rizikót vállalsz. Különösen nyáron, amikor a lehúzott ablak és a klíma ellenére az autó üvegházként viselkedik.
Valószínűleg te is tapasztaltad, hogy az autó színétől és az üléshuzat anyagától függetlenül a hőségben pillanatok alatt felforrósodik a levegő. De arról talán még nem hallottál, hogy nem a hőmérséklet, hanem a termelődő infravörös hullámok jelentik az igazi gondot.
Mert ezek termelődésének tudható be, hogy az autódban a kissé borúsabb nyári napokon is emelkedik a hőmérséklet. Azért, hogy lásd, ez pontosan mit jelent, mutatunk néhány példát. Német tűzoltók ugyanis kiszámolták, hány fokra számíthatunk a kocsiba ülve a különböző külső hőmérsékleti értékek esetén 5, 10 és 30 perc elteltével.
Ha a kint 22°C van, akkor
5 perc alatt 24°C,
10 perc alatt 27°C,
30 perc alatt pedig 38 °C–ra emelkedik az autó belső hőmérséklet.
Értelemszerűen ennél rosszabb a helyzet, ha a külső hőmérséklet 28°C:
ilyenkor 5 perc alatt 32°C
10 perc múlva 35°C,
30 perc elteltével 42 °C–ra számíthatunk.
Ilyen helyzetben a testünk több hőt termel, mint amennyit le tud adni, ezért felgyorsul a szívritmusunk, elkezdjük kapkodni a levegőt, és a bőrünk lesápad – vagy elkezd kékülni. A szívünk arra koncentrál, hogy megfelelő legyen a vérkeringésünk, emiatt hiányos lesz a többi szervünk működése. Végül mindez akár halálhoz vezethet.
A folyamat lezajlása fokozottan veszélyes a gyerekekre nézve, mert a szervezetük akár ötször gyorsabban felmelegedhet, mint a miénk. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy inkább vidd magaddal a csemetéd – akkor is, ha sietsz.
Azt, hogy milyen felnőtt lesz egy fiúból, nagyban meghatározza, milyen volt a kapcsolata az édesapjával. Mivel a férfiak jellemzően nem ülnek le egymással szembe, hogy az érzelmeikről beszélgessenek, így inkább azokat a programokat érdemes előtérbe helyezni, amikor közösen csinálnak valamit.
Van valami varázslatos abban, amikor egy kisfiú egy nagyobb dolgot hoz létre, mint amekkora. Ennek szellemében készíthettek például egy várat, de nem a szokványos kis építőkockákból vagy homokból. Gyűjtsetek inkább dobozokat, tervezzetek rá ablakokat, egy akkora bejáratot, amin a kis legény befér, és ne feledkezzetek meg a toronyról sem.
Vagy jöhet egy házilag összeszerelt autó, amit a biciklihez hasonló elven lehet hajtani. A tervezéstől a díszítés utolsó simításáig meglehetősen sok befektetett munkára van szükség. A végén nemcsak a fizikailag megtestesülő eredmény lesz lenyűgöző, hanem az is, ahogyan szinte észrevétlenül elmélyül az apa-fiú közötti kapcsolat – hiszen ehhez csapatmunkára van szükség.
Legyen szó egy villanykörte kicseréléséről, fűnyírásról, vagy egy kisebb javításról, amikor elromlik valami. A gyerekek egyébként is kíváncsiak, és szeretnek a felnőttek körül lenni. Ahelyett, hogy elhajtod, kérd meg, hogy segítsen. Ezzel gyakorlatilag két legyet üthettek egy csapásra.
Egyrészt megtanulja ezeket a feladatokat ellátni – ami később előnyére válik –, másrészt több időt tölthettek együtt. Tanítani fantasztikus dolog, hiszen látod, hogy a tanítványod ügyesedik, fejlődik. Arról nem is beszélve, amikor már tökéletesen kivitelezi a feladatot – és egyszerűen elönt az atyai büszkeség.
Szeretitek a természetet? Akkor vétek lenne a négy fal között programot szervezni. Helyette szabaduljatok ki, menjetek el például a közeli erdőbe egy felfedező útra. Ha ennél bevállalósabbak vagytok, akkor pedig jöhet egy hétvégi camping, ahol csak ti vagytok.
Itt aztán lesz lehetőségetek közös élményeket szerezni, akár a fagyűjtésre, a vacsorakészítésre vagy a sátor felállítására kerül a sor. Egy-egy ilyen hétvége után persze az apuka is kellemesen elfárad, ugyanakkor lelkileg feltöltődik – így újult erővel vághat neki a következő hétnek.
Ma már nem feltétlenül az anyuka marad otthon a gyerekekkel, bár ez a modell itthon közel sem annyira elterjedt, mint a skandináv országokban. Ennek oka részben az, hogy utóbbi területeken különböző intézkedésekkel támogatják az apukák otthonmaradását – például kizárólag apák számára kivehető időszakokkal vagy apahónapokkal.
Azt, hogy ki mennyire fogadja el, az apuka marad a csemetével, nagyban meghatározza a saját gyermekkorunkból hozott példa. Ha valakinek elsősorban az édesanyjához kötő emlékei vannak, akkor valószínűleg felnőttként is ezt fogja pártolni.
És persze vannak olyan anyák, akik nagyon nehezen adják ki ezeket a teendőket a kezeik közül, így el sem tudják képzelni, hogy egész nap valaki más vigyáz a szemük fényére. Ugyanakkor vannak ezzel teljesen eltérő nézőpontot képviselő nők, akik imádják a munkájukat, fontosnak tartják a karrierépítést, és nem szeretnének 3 évet várni, mire újból visszakerülnek a pályára.
Azt viszont ők sem támogatják, hogy ilyen kiskorban bölcsödébe kerüljön a gyermekük vagy egy bébiszitter vigyázzon rá. Szerencsés esetben a párjuk támogató és hajlik az együttműködésre, ennek köszönhetően gyorsan kompromisszumra jutnak: a fennmaradó időt az apa tölti otthon.
Természetesen mindez nemcsak a családon, hanem a munkahelyen is múlik. Előfordulhat például, hogy a nő többet tud tenni a közösbe. A szülők döntését szintén segítheti a táv-, vagy részmunkaidő lehetősége, de ezek a foglalkoztatási formák itthon még nem terjedtek el széles körben.
Érdekes kérdés az is, hogy az édesapa szeretne-e nagyobb szerepet vállalni a nevelésben. Szomorú, de igaz, hogy az erősebbik nemtől általában senki nem kérdezi meg, a szülés után szeretne-e több időt tölteni a családjával, és nem merül-e fel benne naponta többször bűntudat, amiért nincs ott a kicsi mellett.
Hiszen ha belegondolunk, hétköznapokon csak lopott, gyermekkel közös órák maradnak neki, valószínűleg nem lesz ott az első lépéseknél vagy az első szónál. Persze a kezdeti időszakban ettől függetlenül az anyára lesz nagyobb szüksége a gyereknek.
Ahol nyitottan állnak a klasszikustól eltérő megoldáshoz, ott általában a kicsi egyéves kora körül merül fel a kérdés. Akármilyen döntés is születik a végén, az biztos, hogy ezeket a közös éveket nem lehet mihez hasonlítani, ezért ki kell élvezni minden pillanatát – a felmerülő nehézségekkel együtt.
A gyerekek rengeteg dolgot tanulnak az életről a szüleikkel való játék során. Persze más az, amikor anyával, és amikor apával játszanak. De miben mutatkozik meg a kettő közötti eltérés, és mit tanulhatnak a csemeték az egyik, illetve a másik féltől?
Kezdjük az apukákkal. Ők egyrészt teljesen más kihívásokkal néznek szembe a szülői lét során, mint az anyák, másrészt sok szempontból máshogy látják az életet – ezzel pedig egy teljesen különböző stílust hoznak a gyermek életébe. A dolognak köze van ahhoz, hogy apa dolgozik, így napközben különböző ingerek érik, amiket otthon elmesél.
Mivel apa a nap nagy részét a munkahelyén tölti, ezért hazaérve inkább csak játszik a lurkókkal, és nem szívesen folyik bele a komolyabb nevelésükbe. Ennek köszönhetően a csemeték elsősorban a szórakozással azonosítják. Nem csoda, hiszen az apával töltött idő a csikizésről, birkózásról, a fejjel lefelé plafonon sétálásról szól.
A játék eltérő jellegéből adódóan ez inkább fizikai jellegű, több érintéssel jár, e mellett tele van meglepetéssel – az is lehet, hogy egy pillanat alatt szuperhőssé vagy egy oroszlánná változik. Mindez felfokozott érzelmi állapottal jár, de amikor kezdenek túlpörögni az események, apa megnyugtatja a csemetét – ami később nagy hasznára lesz a társaival való játék során.
Ezt a szerepeket jobb, ha meghagyjuk, viszont ügyeljünk arra, hogy ne csak egy játszópajtással azonosítsák, hanem egy követendő példával. És persze egy olyan személyt lássanak benne, akinek komolyan kell venni a szavait, amikor megrovásra kerül a sor.
Az anyukák ezzel szemben lényegesen nyugodtabb programokat találnak ki. Jöhet egy laza délután a játszótéren, meseolvasás elalvás előtt vagy előkerülhetnek a társasjátékok. A békésebb elfoglaltságok persze nem bírnak kisebb értékkel, egyszerűen más jellegűek, mint az apával töltött idő.
Természetes, hogy szülőként az élet más oldalát testesítitek meg, de fontos, hogy érezhető legyen a kettőtök közötti összhang, illetve egyezzen a nevelési stílusotok. Ezt úgy érhetitek el, ha egymásra is időt szakítotok – akármilyen nehéznek is látszik ez egy-egy élethelyzetben.
A másik, hogy anyaként ne akard görcsösen átvenni a kalandosabb programokat, az apának pedig ne legyenek „kiadva” a nyugodtabb elfoglaltságok. Az anyai féltés ugyanis ellentmond a magasabb adrenalinnak, a férfiak ösztöne pedig nem tud azonosulni az állandó óvatossággal.
Bár minden anya-lánya kapcsolat más, vannak olyan programok, amelyeket érdemes legalább egyszer kipróbálnotok. Most összeszedtünk egy 9 pontból álló közös bakancslistát – reméljük, találtok a kedvetekre programokat.
Reméljük, van a tippjeink között olyan, ami felkerül a listátokra, és hamarosan belevágtok a megvalósításba is! Olyan kevés minőségi idő jut egymásra ebben a rohanó világban, tegyünk ellene!
Pölöskei mintabolt
Cím: 8929 Pölöske Petőfi u. 1.
Vevőszolgálat: info@poloskeiszorp.hu
Hétfő – Péntek:
8:00 – 12:00
12:30 – 16:30
Szombat: 8:00 – 12:00
Vasárnap: Zárva
