Egy lánygyermek ajándék, különösen akkor, ha barátnők is vagytok. A filmekben mindez magától értetődőnek látszik, de az igazság az, hogy nem adják ingyen – egy ilyen bizalmas viszony kiépítése igen sok figyelmet és időt igényel. Lássuk, melyek azok a kritikus pontok, amelyek megfelelő kezelésével álomszerűvé teheted az anya-lánya kapcsolatotokat.
A jó kapcsolat kialakítását jobb minél korábban elkezdened. Vagyis már egészen kicsi korában éreztesd vele, hogy mellette vagy, amikor szüksége van rád. Babakorában beszélj hozzá minél többet, énekelj neki, és persze szentelj elegendő figyelmet a testi kontaktusnak is.
Ahogyan nő, és fokozatosan nyílik ki előtte a világ, emeld te is komolyabb szintre viszonyotokat. Ha az óvodából azzal jön haza, hogy megbántotta a legjobb barátnője vagy nem tetszik annak a kisfiúnak, akibe szerelmes, akkor legyél mellette, és vigasztald meg – hagyd, hogy kisírja magát a válladon.
Ezekben a helyzetekben légy megértő, hiszen ez akkor és ott élete legnagyobb problémája. Gondolj arra, neked mi segített anno túllendülni ezeken az időszakokon. Egy jó film, egy közös sütés? Lehet, hogy nála egy játszóház vagy mozi lesz a tökéletes búfelejtő – persze ügyelj arra, hogy ezeket ne vesd be minden alkalommal, amikor el van kenődve.
A megértéssel hosszú távon megalapozhatod a jó anya-lánya viszonyt. Ez persze csak az egyik része a dolognak. Ugyanilyen fontos, hogy amikor segíteni akar, ne küldd el és ne kritizáld folyamatosan. Kevesebb kiábrándító dolog van ugyanis annál, mint amikor lelkesen áll egy feladathoz, de az első rossz mozdulatánál összeszidják.
Van pár dolog, amit jó, ha szem előtt tartasz. Az egyik, hogy ne hagyd, hogy felcserélődjenek a szerepek. Vagyis ne felejtsd el, egy gyermekről van szó – ne terheld feleslegesen a problémáiddal, mert ezzel azt éred el, hogy túl gyorsan felnő, és „elfelejt” gyermek lenni.
A másik, hogy ne akarj mindenáron a legjobb barátnője lenni. Hidd el, vannak olyan dolgok, amiket jobban meg tud beszélni egy vele egykorúval – és valljuk be őszintén, a vad bulizás sem egy tipikus anya-lánya program.
Bár ezek alapján úgy tűnhet, nehéz megtalálni az egyensúlyt, ha a megérzéseidre hallgatsz, és nem görcsölsz rá a tökéletes viszony kialakítására, valóban álomszerűvé teheted a kettőtök közötti köteléket.
Ti hogyan ápoljátok az anya-lánya kapcsolatotokat? Írjátok meg kommentben!
További hasonló témákért böngésszétek blogunkat!
A lánytestvérek közötti kötelék különlegessége, hogy a felek nemcsak egy testvért, hanem egy igaz barátnőt is maguk mellett tudhatnak. Persze csak akkor, ha már kiskorukban kialakul az egymás iránti bizalom. Mindezt szülőként is támogathatjuk azzal, ha a nevelés során odafigyelünk néhány dologra.
A kettőjük közötti jó viszonyt már akkor megalapozhatjuk, amikor a család új tagja még a pocakunkban van. Hagyjuk, hogy a nagyobb beszéljen hozzá, illetve magyarázzuk el, hogy a kicsi érkezésével nem fogjuk kevésbé szeretni. Készítsük fel arra, hogy szükségünk lesz a segítségére, és megbízunk már benne annyira, hogy bizonyos feladatokat ő lásson el.
TIPP
Nagyon pozitív lesz az első benyomás, ha a kórházból hazaérve a kicsi ajándékkal lepi meg a nővérét. Ez lehet egy baba, egy plüssállat vagy egy kisebb szépítkezős szett.
Amikor megérkezik a hugi, akkor hagyjuk, hogy a nővére is dajkálgassa, játsszon vele, ne féltsük túlságosan – de azért maradjunk mellettük, akkor biztosan nem lesz baj. Idővel tényleg nagy segítségre lelhetünk az idősebb testvérben, mert lekötheti a pici figyelmét addig, amíg elvégzünk egy-egy házkörüli teendőt.
Természetesen az, mennyi teendőt bízunk rá, nagyban függ az életkortól. Egy kisebb – 1-2 éves – gyermek még szinte játékként kezeli a csecsemőt, ezért ügyelni kell arra, hogy ne adjon neki apró tárgyakat, amiket lenyelhet. A nagyobbaknál már más a helyzet, ebben az esetben arra ügyeljünk, hogy ne kezeljük dajkaként, valamint ne mondogassuk folyton, hogy ő a nagyobb, és mindig példát kell mutatnia, illetve figyelnie a kisebbre. Ezzel ugyanis könnyen megfoszthatjuk a felhőtlen gyermekkortól.
Fontos az olyan idősávok, illetve programok kialakítása, amikor kizárólag a nagyobbal vagyunk. Így valóban érezni fogja, hogy még mindig fontos része az életünknek – mivel ő is gyerek, ezért erre nagy szüksége van. Ilyenkor elmesélhetjük neki akár azt is, milyen szerepe van a szoptatásnak vagy miért rajongják körbe hirtelen a rokonok a babát.
Nagyobb fejtörést szokott okozni, amikor elkezdenek nőni, mert felütheti a fejét a kettejük közötti rivalizálás. Ebben az életszakaszban arra figyeljünk, hogy ne adjuk alájuk a lovat. A felesleges konfliktusokat csírájában elfojthatjuk, ha kényesen ügyelünk néhány dologra.
Például, ha az egyikük kap valamit, akkor a másik is kapjon, ha a nagyobb elmehet valahova, akkor magyarázzuk el a kisebbnek, neki még miért nem szabad, és ami talán a legfontosabb: egyikük se érezze úgy, hogy a másiknak előkelőbb helye van a szívünkben.
A hugi-nővér kapcsolat több egy átlagos testvéri köteléknél. Nemcsak a közös vérvonal, hanem egy általuk létrehozott, különleges világ is összeköti őket, amelynek szabályait és nyelvét csak ők értik. Ez a kapocs felnőttkorban is megmarad – és a több száz kilométeres távolság sem jelent akadályt.
Kiskorban persze minden családban előfordul, hogy a hugi elveszi a nővére kedvenc játékát, sír az ajándéka után, kamaszkorban pedig a másik ruháira és a sminkkészletére fáj a foga. Felnőttként ezeket a jeleneteket már csak egy mosoly kíséretében emlegetjük fel az összejöveteleken.
Persze azért, hogy ez így legyen, szülőként hozzá kell tennünk ezt-azt. Például segítenünk kell kezelni az említett a nézeteltéréseket, és elsimítani a szálakat, mert így a lányok között életre szóló, őszinte barátság alakulhat ki az évek alatt. Minket pedig büszkeséggel tölthet el, ha azt látjuk, örülnek a másik sikerének, és átsegítik egymást a nehézségeken.
Először is, ha összeülnek egy kávéra vagy felhívják egymást telefonon nem tudnak kifogyni a közös témákból. Az olyan felszínesebb dolgoktól kezdve, mint a divat, egészen a legnagyobb félelmekig mindent megoszthatnak egymással, mert tudják, hogy a másik nem fog visszaélni ezekkel az információkkal.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy jobban ismerik a másikat, mint saját magukat. Befejezik egymás mondatait, és ösztönösen tudják, mivel tehetnek jót akkor, amikor a másik mélyponton van. Nem szégyellnek egymás előtt semmit, mert látták a másikat egy családi vitában hadakozni, tudják, hogy néz ki a csalódások után, és persze a legjobb formáját is ismerik.
Részben talán ez az oka annak, hogy teljes őszinteséggel fordulnak egymás felé, és a véleményük mérvadó lesz egy-egy döntés során.
A lánytestvérek egymás megmentői. Mindegy, hogy egy kínos randiról, anyagiakról vagy átmeneti lakhatásról van szó. Ráadásul ebben a szituációban nem érzi majd a „rászoruló” fél kínos helyzetben magát, a „segítőben” pedig fel sem merül, hogy kihasználják.
Mindezt szülőként szívmelengető érzés látni, és a büszkeség mellett megnyugvással tölt el minket, hogy a gyermekeink nélkülünk sem vesznek el a világban. Persze a szoros kötelék nem alakul ki magától, igen sok idő-, és energiabefektetést igényel, az alapokat pedig jobb már kiskorban lefektetni.
Vannak olyan napok, amikor igazi kihívásnak tűnik egy fedél alatt élni egy tinédzserrel. Különösen igaz ez a konfliktushelyzeteknél. Ilyenkor egyszerűen jót akarsz neki a tanácsaiddal, mégis olyan, mintha az egyik fülén becammogna, a másikon pedig kisüvítene, amit mondasz. Pedig elérheted, hogy meghallgasson és elgondolkodjon azon, amit mondasz neki.
Ehhez csak a megfelelő megválasztott kommunikációs eszközre van szükséged.
Időnként úgy tűnhet, a kamaszokkal szinte lehetetlen szót érteni. A probléma gyökere legtöbbször az, hogy nem figyel rád vagy nem hallgat végig – folyamatosan a szavadba vág vagy kisétál a szobából, miközben beszélsz hozzá.
Szerencsére vannak a kommunikációs eszközök tárházában olyan praktikák, amelyekkel közös nevezőre juthattok és nem fogtok elbeszélni egymás mellett.
Először is beszélgessetek többször. Ha a csemete eleinte elzárkózik, akkor se add fel, igyekezz olyan témát találni, ami érdekli. Hidd el, ha egy számára érdekes beszédtémát hozol fel, és elkezd veled kommunikálni, akkor egy idő után nem fog semleges válasszal kitérni az olyan kérdések elől sem, mint a „mi volt ma a suliban?”.
Erre időt szakíthatsz akkor, amikor elviszed reggel az iskolába, vagy amikor megkéred, hogy segítsen a vacsora előkészületeiben. (Emlékszem, mi például a teregetéskor, illetve a ruhák hajtogatásakor szakítottunk erre több időt.)
Nem feltétlenül az számít, miről beszélgettek, inkább maga a cselekvés. A közös étkezéseknél például mindenki elmesélheti a napját: milyen impulzusok érték a munkahelyen, az iskolában vagy éppen a boltban. Mikor azt látja, hogy figyeltek az életének apróbb rezdüléseire, és reagáltok arra, amit mesél, akkor a komolyabb témákkal is szívesebben fordul majd felétek.
Amikor előveszed valami miatt (például rosszabb jegyet vitt haza vagy kupit hagyott maga után a nappaliban), akkor erre négyszemközt keríts sort. Nagyon kellemetlenül veheti ki magát, ha a család többi tagja előtt rovod fel neki, miben hibázott, ilyenkor úgy érezheti, megszégyeníted.
Az egyik tanácsunk az énkommunikáció alkalmazása. Vagyis ahelyett, hogy azt mondogatnád, mit hogyan kellene csinálnia, inkább azt mondd el, mit gondolsz, és hogyan érzel.
Szituációtól függően lehet, hogy az aktív hallgatás lesz célravezetőbb. Tisztában vagyunk vele, hogy amikor kezd kihozni a türelmedből a másik fél vagy nem értesz vele egyet, akkor ez kihívás, de hidd el, így nagyobb eséllyel hallgat meg téged, amikor rád kerül a sor.
A kamaszkor említésekor sok felnőtt lelki szemi előtt a folyamatos konfluktusok és a nehéz beszélgetések jelennek meg. Pedig anno mi is ugyanezekkel a gondokkal néztünk szembe – csak ez az emlék már nem él bennünk frissen. A problémamegoldás kulcsa ebben az esetben is a szeretet, de hogyan kommunikáljuk az érzéseiket feléjük?
A kicsik felé könnyebbnek tűnik a szeretetünk kimutatása, elég ha az ölelésekre vagy a babusgatásra gondolunk. A kamaszoknál viszont azzal szembesülhetünk, hogy elhúzódnak a puszi elől vagy kibújnak az ölelésünkből. Ilyenkor tanácstalanul állunk a szituáció előtt, és hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy már nincs szükségük a szülői szeretet kifejezésére.
Ez azonban nem igaz. Egyszerűen arról van szó, hogy máshogyan kell kifejeznünk.
Hiszen, attól, hogy egyre nagyobb, ugyanolyan szüksége van rád, hiszen ebben az életszakaszban kezdi szembetalálni az élet igazi kihívásaival. Így valószínűleg csak arról van szó, hogy megváltozott a szeretet kifejezésével kapcsolatos igénye.
Sokan szembesülnek azzal, hogy a csemetéjük kicsiként imádta a puszilgatást, a tizenéves korba lépve viszont elkezdi cikinek érezni. Ne ijedj meg, ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben ki kell iktatnod a testi kontaktust, valószínűleg elég, ha más eszközhöz nyúlsz.
Azt viszont csak tapasztalati úton tudod kideríteni, hogy nálatok mi válik be. Talán a simogatás – ha a hátán nem veszi jó néven, akkor lehet, hogy az alkarján érdemes próbálkoznod – vagy egy rövidebb ideig tartó ölelés lesz a befutó. A lényeg, hogy ne légy tolakodó, figyelj a reakcióira és tartsd ezeket tiszteletben.
A minőségi idő ebben az életkorban is kiemelt jelentőséggel bír. Add meg neki például a tiszteletet azzal, hogy rá figyelsz, amikor hozzád beszél. A legjobb, ha ilyenkor minden mást félreteszel, így példát mutathatsz neki, ugyanezt a magatartást kialakítva benne – tudjuk, mennyire idegesítő, amikor hozzá beszélsz, de a tekintete folyamatosan elkalandozik vagy a telefonját nyomkodja.
Amikor szívességet kérsz tőle, ne felejtsd el megköszönni a fáradozásait. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy ezt természetesnek veszik. De gondolj csak bele, mennyire megkönnyíti a mindennapjaidat, ha megcsinál helyetted egy olyan egyszerű dolgot, mint a teregetés, a mosogatás vagy a fűnyírás.
Vedd figyelembe, hogy több szeretetnyelv van, és mindenkinek másra van nagyobb igénye. Ezek közül az egyik az elismerő szavak. A jól alkalmazott dicséret ráadásul a megfelelő önértékelés kialakításában is segít – ami ha ebben a korban nem alakul ki, felnőttként nehezebb feladatnak bizonyul. Hangsúlyozd a pozitív tulajdonságait, például a kitartását, a kedvességét vagy bátorítsd, ha tehetséges valamiben.
Ha a meseidő nálatok is a nap fénypontja, de szeretnétek frissíteni a történetek repertoárját, akkor a következő ötleteket imádni fogjátok. Ma este tegyétek félre a könyvet és engedjetek szabad teret a fantáziátoknak, hiszen a közösen kitalált mesék a kicsikkel töltött minőségi idő csúcspontját jelenthetik.
Tudjuk, hogy a nap végére te is elfáradsz, így egyszerűbbnek látszik lekapni egy könyvet a polcról és felolvasni. De hidd el, ez a program téged is kiránt a hétköznapokból, és újult erővel tölt fel, amikor elmerülsz a fantázia világában.
Mindegy, hogy kisfiúnak vagy kislánynak mesélsz, a kedvenc állatai és gyümölcsei olyan aduászok, amelyek mindig kapóra jönnek. Általában sikert aratnak a megszemélyesített tárgyak is, elég ha a világszerte nagy népszerűségnek örvendő Thomasra, a gőzmozdonyra vagy a Szépség és a Szörnyeteg Csészikéjére gondolunk.
A helyszín kiválasztásánál ugyancsak rugalmasak lehettek: egy képzeletbeli bolygótól kezdve a sivatagon át a szomszéd udvaráig bármi szóba jöhet.
A főszereplők kiválasztása után jöhet maga a történet. Ha meg szeretnél tanítani valamit (pl. egy emberi érték fontosságát), akkor jobb, ha a te kezedben marad az irányítás. Alapvetően viszont egyenrangú felekként vegyetek részt a programban, vagyis fogadd el az ötleteit, és legyél rá büszke, amikor szabadjára engedi a fantáziáját.
A történet kerekítésénél válthatjátok egymást mondatonként vagy egy-egy gondolatmenet után. A közös mesét akkor is jó szívvel ajánljuk, ha kocsival mentek valahova, mert így könnyen rábírhatod a lurkókat arra, hogy nyugodtan üljenek, amíg odaértek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy eperbokor, amelyen tíz kis eper lakott. Szépen akartak gyarapodni, ezért amikor csak tehették, az arcukat a nap felé tartották és annyi vizet ittak, amennyit csak tudtak. Nem csoda hát, hogy hétről hétre egyre nagyobbak lettek, amit a bokor gazdája széles mosollyal és kedves szavakkal díjazott.
A tíz kicsi eper között volt egy, aki hiába tett meg minden tőle telhetőt, lassabban nőtt, mint a többiek. Ki is csúfolták érte, azt mondták neki, ha ilyen fehér-zöld színű marad, sosem lesz belőle igazán értékes gyümölcs.
Mindenki felnőtt 3-4 hét alatt, kivéve Pöttömkét, akit nem szedtek le és nem vittek el a lekvárgyárba. Először nagyon elszomorodott, de aztán úgy döntött, azért sem adja fel a küzdelmet. A kitartásának meglett az eredménye: egy héttel később ő is elérte a gyönyörű pirospozsgás színt, ráadásul nagyobbra nőtt, mint a többiek.
A szüret után azonban nem a lekvárgyárba került, hanem egy olyan helyre, amelynek kapuját csak a kivételes gyümölcsök léphetik át: a Pölöskei szörp gyárba.
A tanulság természetesen az, hogy nem baj, ha valaki lassabban érik, mint a csoporttársai. A konklúziót nem feltétlenül kell megosztanod a csemetéddel, sőt jobb, ha hagyod hogy saját maga következtesse ki. Sok sikert kívánunk nektek a közös meséhez! 🙂
Olvasnál még? Szemezgess a szörprajongók kedvenc cikkei között!
A szakértők és a szülők körében egyaránt vita tárgyát képezi, milyen platformon jusson el a mese a gyermekekhez: a tévében nézzék vagy könyvből olvassunk nekik. Kíváncsiak voltunk, nálatok melyik a befutó, ezért a Facebook-oldalunkon indítottunk egy szavazást. Bár e szerint az olvasás győzedelmeskedett, többen írtátok, hogy mindkét alternatíva előkerül. Innen jött az ötlet, hogy utánajárunk a nagy kérdésnek: valóban jobb a könyv, mint a tévé?
A kettő közötti alapvető különbséget az adja, hogy az olvasásnál a gyermek fantáziájára bízzuk a képi világ megjelenését (persze időnként mankót adnak a képek), míg a képernyő előtt ülve ezt részletesen kidolgozva, készen kapja meg. Éppen ezért az agya bár nem dolgozik, mégis nagyon sok, gyakran feldolgozhatatlan képpel telik meg.
Az olvasással szinte „rákényszerítjük” a csemetét arra, hogy figyeljen, hiszen könnyen elveszítheti a szálat, ha elkalandozik. Ennek a készségnek egyébként nagy hasznát veszi, amikor elkezdi az iskolát, mert könnyebben megy majd neki a szövegértés, ráadásul sokat gyarapszik a szókincse.
Ezzel szemben, amikor a képernyő előtt ülve figyeli a történéseket, akkor nincs lehetőség arra, hogy a cselekmény megálljon egy pillanatra, így nem kap magyarázatot egy-egy mozzanat, amit elsőre talán nem értett. Ezt orvosolja, ha együtt nézitek, mert így a kérdéses réznél segíthetsz eloszlatni a fejében kialakuló ködöt.
Mindkét esetben igaz, hogy nagyon sok múlik a választáson. Ha jó történet mellett teszed le a voksod, azzal észrevétlenül fejleszted a gyermek személyiségét, szivacsként fogja magába szívni a tanulságokat, amelyeket később ösztönösen alkalmaz.
Összességében azt javasoljuk, próbáld úgy alakítani ezt a programot, hogy a könyvek legyenek túlsúlyban, és kevesebb legyen a tévé. Amennyiben már nagyobb gyerkőcöd van, akkor a legjobb, ha előre megszabod, mennyi időt tölthet a képernyő előtt, illetve ugyanilyen fontos szem előtt tartani, hogy a korosztályának megfelelő történeteket nézzen.
Az egészen kicsiknél pedig elindíthatsz egy hangfelvételt, amikor nincs időd olvasni. Így is dolgozik az agya, vagyis le tudod kötni a figyelmét, amíg szusszansz egy kicsit. Egyébként a tévé sem minden esetben zárja ki a fantáziát: fejleszti a kreativitást és a kézügyességet, ha később lerajzoljátok vagy gyurmából formázzátok meg a szereplőket.
A család nemcsak gyermekkel, hanem egy kiskedvenccel is gyarapodhat. Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogyan szoktassuk egymáshoz a két felet. Lehet-e féltékeny a háziállatunk a csemeténkre vagy mit tegyünk, ha a kicsi túl sokat nyüstöli a játszópajtását?
Először is nyugodjunk meg, hiszen néhány szabály betartásával semmi akadálya nincs annak, hogy egyszerre legyünk jó szülők és gazdik. Persze nem mindegy, ki volt előbb: a gyermek vagy a kedvenc.
A tapasztalatok szerint a két lehetőség közül nehezebb a helyzet, ha előbb töltöttük be a gazdi, mint a szülő szerepét. Ilyenkor ugyanis egyfajta kettősség lehet bennünk, mert azt érezhetjük, választanunk kell.
Ennek oka az aggodalom, melyek közül a leggyakoribb a betegségek, illetve az esetleges támadásoktól való félelem. Az állatorvosok is azon a véleményen vannak, hogy egyiktől sem kell tartanunk akkor, ha megtesszük a szükséges óvintézkedéseket és elég figyelmesek vagyunk.
A macskatulajdonosok lelki szemei előtt a toxoplazmózis jelenik meg rémképként, amely főleg a terhesség ideje alatt jelenthet veszélyt. Persze csak abban az esetben, ha elsiklunk a higiénia felett, vagyis nem ügyelünk a rendszeres kézmosásra.
Szintén ennek az egyszerű szabálynak a betartására kell odafigyelni akkor, ha a lurkó már lelkesen jár a játszótérre. A legnagyobb rizikófaktort a homokozó jelenti, pontosabban az itt megtapogatott állati ürülék. Amennyiben az udvarunkban is kialakítottunk egy kis játszósarkot, vegyük fel az állatokkal kapcsolatos teendőink listájára a féreghajtást – ez a kölyköknél kéthetente, a felnőtteknél pedig negyedévente lesz esedékes.
A két fél békés egymás mellett élésének feltétele a kölcsönös tisztelet. Éppen ezért a gyermeknevelés részeként ügyeljünk arra, hogy a csemete megtanulja, a házi kedvenc nem játékszer, hanem egy élőlény, akinek vannak érzései.
Egyébként minden gördülékeny lesz akkor, ha a kutyusunk nevelésekor következetesek voltunk. Ebben az esetben tisztában van az együttélés szabályaival, elég fegyelmezett és szófogadó. Egy ilyen állat örömmel fogadja be a család új tagját és ösztönösen vigyáz rá.
Némileg eltér a helyzet akkor, ha a lurkónk unszolására adjuk be a derekunkat – és rábólintunk a kutyára. Ilyenkor a következő szempontokat érdemes figyelembe vennünk: a jövőbeli kedvenc méretét, fajtáját, életkorát illetve a mozgékonyságát.
Szép számmal vannak, akik jó ötletnek tartják a baba mellé egy kölyökkutya beszerzését. A szakértők szerint viszont ez egy igen meggondolatlan döntés, mert nevelés szempontjából dupla terhet vállalunk magunkra.
Érdekel, hogy milyen kutyusokat ajánlunk a gyerkőcök mellé? Ide kattintva elérheted listánkat!
Nemrég Facebookon arról kérdeztünk titeket, volt-e gyermekkorotokban kutyátok, és ha igen, milyen fajta. Örömmel láttuk, hogy szívesen idéztétek fel az emlékeket, és sokan vagytok, akiknél jelenleg is gyarapítja a családot egy négylábú kedvenc. Voltak, akiknél a keverék, míg másoknál a kuvasz, labrador vagy a németjuhász volt a befutó.
De melyik fajták bizonyulnak a felsoroltakon kívül jó választásnak, ha a család új tagját keresitek? Most 3+1 kutyust ajánlunk nektek, ha éppen döntés előtt álltok.
A tacskóra pillantva könnyen mosolyra húzódik a szánk, a bohókás külső azonban komoly, intelligens belsőt rejt. A gazdájukat körberajongják, az idegenekkel szemben viszont igyekeznek tisztes távolságot tartani.
Nem véletlenül szerepel a gyerekek kedvencei között, a játékos jellemének köszönhetően ugyanis nem lehet mellette unatkozni. Igazi energiabomba, aki szívesen éli ki a mozgásigényét a család legkisebb tagjaival, a kis termetének hála pedig a panellakásokban is jól megfér.
Kép forrása: amarqt.com
Puha, bolyhos bundájával gyorsan felhívja magára a figyelmet. Az imádnivaló külcsín pedig intelligens jellemet takar, kedvességével pedig pillanatok alatt elvarázsolja a környezetében lévőket. Igazi társaságfüggő, akár bele is betegedhet, ha nem kap elég törődést.
Ez a ragaszkodása természetesen a gyerekek felé is megnyilvánul, ezért tökéletes választásnak bizonyul, ha nekik keresünk egy barátságos háziállatot. Szintén mellette szól, hogy nemcsak az udvaron, hanem a lakásban is jól érzi magát.
Kép forrása: haziallat.hu
Őt elsősorban a kertes házakba ajánljuk, nagyobb testalkata és hosszú szőre miatt – amit folyamatosan hullajt. A Border Collie igazi társ, akit következetes neveléssel sok dologra megtaníthatunk.
A sikerért hajlandó megdolgozni, a szemében pedig tükröződik, mennyire ki van éhezve néhány jó szóra. A többi háziállatot nem kifejezetten díjazza, a gazdáját azonban imádja, főleg akkor, ha folyamatosan megfelelő feladatokat kap tőle – ahhoz ugyanis túl intelligens, hogy az egész napot semmittevéssel töltse.
Kép forrása: zoozoo.hu
Azon fajták egyike, akik megosztják a közvéleményt. A testalkatának és a természetének köszönhetően egyaránt ideális választás, ha a család új, négylábú tagját keressük, mert gyorsan szocializálódik és könnyen idomíthatjuk.
Világszerte igen nagy rajongótáborral büszkélkedhet, bár túlzott izgágasággal nem vádolhatjuk. Inkább békés, nyugodt típus, aki leül a gazdája mellé, ha éppen tévézik, olvas vagy játszik.
Kép forrása: kutyafajtak.hu
A szakértők és a szülők körében időről időre felmerül, hogy egy játék vagy mese kiválthat-e fokozott agressziót a gyerekeknél. Úgy tűnik a vita nem dől el, ezért fontosabb kérdés, hogy mit tehetünk, ha ilyet tapasztalunk? Szívünk szerint persze eltiltanánk ezektől, de biztosan ez a legcélravezetőbb megoldás?
A társasok és a kártya mellett igen nagy népszerűségnek örvendenek a számítógépes játékok, melyek meglehetősen sok kritikát kapnak. Elsősorban azoktól a szakértőktől, akik szerint összefüggés van a videojátékok és a való életben megjelenő agresszió között. (Nyilván nem veszik figyelembe azokat a szoftvereket, amelyek tanítanak.)
Természetesen az ellentábor is képviselteti magát, ők úgy gondolják, a kettőnek nincs köze egymáshoz. A legnagyobb érvük erre vonatkozóan, hogy az ilyen típusú játékok megjelenése óta nem emelkedett az erőszakos bűnözés a fiatalkorúaknál.
Bármelyiküknek adunk igazat, vitathatatlan, hogy a gyerekek a körülöttük lévő világ nagy részét mozgóképekből dolgozzák fel. És amikor számítógépen játszanak vagy tv-t néznek, egy sajtkukachoz hasonlóan elkezdenek izegni-mozogni.
Ebben az esetben ahhoz hasonlóan dolgozik a fantáziájuk, mint amikor mesét mondunk nekik. A különbség, hogy a számítógépes változatnál a belső világuk helyett kívülről zúdul rájuk minden és nem tudják megkülönböztetni a két valóságot. Ha negatív magatartást tapasztalsz, az első – és érthető – reakciód valószínűleg az, hogy el akarod tiltani az ezt kiváltó mesétől vagy videojátéktól.
Ezzel azonban csak olajat öntesz a tűzre.
A tiltott gyümölcs ugyanis csábítóbb, ráadásul valószínűleg megkedvelte már a karaktereket, így hiányoznának neki. A korlátozás helyett igyekezz elmagyarázni neki, miért rossz, amit az adott szereplő csinál. Amennyiben megvan a kölcsönös bizalom, hallgatni fog rád, hiszen tudja, jót akarsz neki.
Mondd el neki, mi a különbség a képernyőn látott világ és a valóság között, értesd meg vele, miért nem szabad követnie a képernyőn látott példát.
A másik tanácsunk, hogy nézzetek közösen mesét – ha biztosra akarsz menni, akkor előzetesen bele is pörgethetsz –, illetve próbáld ki a játékokat. Ezzel egyrészt átmegy a szűrődön – tehát ha nem találod megfelelőnek, akkor oda sem adod neki –, másrészt azonnal megmagyarázhatod azokat a helyzeteket, amelyek problémás magatartsához vezethetnek.
Pölöskei mintabolt
Cím: 8929 Pölöske Petőfi u. 1.
Vevőszolgálat: info@poloskeiszorp.hu
Hétfő – Péntek:
8:00 – 12:00
12:30 – 16:30
Szombat: 8:00 – 12:00
Vasárnap: Zárva
