Az utóbbi időben sokat foglalkoztunk a gyermekekkel töltött minőségi idő kérdésével (itt és itt találsz néhány programötletet). Talán a cikkek olvasása közben benned is felmerült, vajon te elegendő időt töltesz-e a csemetéddel. A következő kérdésekre adott válaszokból most megtudhatod.
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
0 pont - szinte soha
1 pont - néha
2 pont - gyakran
Tudjuk, hogy a sűrű hétköznapokat legtöbbször teendőkkel teli hétvégék követik. De ne felejtsd el, hogy a gyermek életében meghatározó a szüleivel való kapcsolata, ezért törekedj arra, hogy többet legyetek együtt. Ezt egy kis leleményességgel kivitelezheted: megkérheted, hogy segítsen kicsit a házimunkában, esténként mesélhetsz neki, hétvégén pedig leülhetsz vele egyet társasozni. Ha egy egész napot fel tudsz néha szabadítani, az még jobb: menjetek el állatkertbe, kalandparkba vagy kiránduljatok a természetben.
Gratulálunk, alapvetően elegendő időt töltesz a gyermekeddel. J Arra figyelj, hogy ez ne csak a mennyiségi, minőségi is legyen: gyűjtsetek minél több közös emléket, amit felnőttként mosolyogva és hálával a szemében idézhet fel a családi eseményeken. Hidd el, ez neked is felemelő érzés lesz, mert bizonyítja, hogy igazán jó szülő vagy.
Nem csak mennyiségi, minőségi időt töltesz a gyermekeddel. Őszinte elismerésünk, a csemetéd szerencsésnek mondhatja magát. Csak így tovább, hiszen tudod: a közös élményeket később is örömmel fogja felidézni, és biztos lehetsz benne, hogy szoros kötelék alakul ki köztetek – így amikor felnő, nemcsak ő számíthat rád, hanem te is rá.
Érthető, hogy elönt minket a büszkeség, amikor a gyermekünkre nézünk vagy amikor azt látjuk, hogy sikereket ér el az életben. Az elfogultságnak vannak pozitív hatásai a csemeténkre nézve, az egészséges fejlődéséhez ugyanis szüksége van arra, hogy legyen egy hely, ahol feltétel nélkül elfogadják és a hibáival együtt szeretik.
Mindezt könnyen túlzásba vihetjük, de ha sikerül egészséges határokon belül tartanunk, akkor egy olyan békés szigetet alakítunk ki, ahol elmondhatja, ha bántja valami, és ahol megoldást talál, amikor az életében probléma merül fel – valljuk be őszintén, felnőttként is jó érzés, ha azt érezzük, van egy hely, ahova hazamehetünk.
Azt mondják az apák a lányukért, az anyák pedig a fiukért vannak oda. Ez az állítás azonban nem minden esetben állja meg a helyét. Érdekes dolgot figyeltek meg egy vizsgálatban, amiben azt nézték, kinek vásárolnak szívesebben ajándékot a szülők akkor, ha van egy fiuk és egy lányuk, de csak az egyiküket lephetik meg.
A tapasztalatok szerint az esetek nagy részében az anyák a lányuknak, az apák pedig a fiuknak választottak valamilyen apróságot. Valószínűleg ez annak tudható be, hogy könnyebben azonosultak a velük azonos nemű lurkóval. A dolog érdekessége, hogy a kísérletet több kultúrában is elvégezték – Amerikában és Indiában –, és ugyanazt tapasztalták.
Természetesen ahány család, annyi szokás és szerintünk a Pölöskei –rajongók között is szép számmal akadnak olyanok, akik lehetőleg olyan dolgot választanának, amivel mindkét csemetéjüknek örömet okoznak (például egy társasjátékot vagy egy nagy tábla csokit).
Az élet többi területéhez hasonlóan ebben az esetben is nehéz megtalálni az arany középutat. Felmerülhet bennünk, mi történik, ha mindezt túlzásba visszük. Érdekes választ ad erre egy amszterdami kutatás, amiben arra jutottak, hogy nagyobb eséllyel alakul ki a nárcizmus, ha a szülők elfogult és túlértékelő magatartást mutatnak.
Ebből kiindulva azt javasolják, hogy a gyerekeket elsősorban akkor dicsérjük, amikor ez indokolt, de közben igyekezzünk következetesek és mértéktartóak maradni. Érdekes az a nézet is, mely szerint a gyermek az anyától feltétel nélküli szeretetet kap, ezért az apától érkező dicséretnek nagyobb súlya van.
Vannak olyan illemszabályok, amiknek felnőttként kimondatlanul is meg kell felelnünk. Szülőként a mi dolgunk ezeket megtanítani a csemetéinknek, hogy később elkerüljék a kellemetlen szituációkat. De mi az, amit mindenképpen adjunk át nekik? Most ebben nyújtunk segítséget az élet 3 területét kiemelve.
1. Köszönési etikett
2. Az étkezés íratlan szabályai
3. Hogyan viselkedjen egy férfi a nővel?
A legjobb, ha a felsoroltakat akkor tanítod meg, amikor egyébként is ilyen helyzet adódik az életben. A köszönést például egy nagyobb társaságba érkezés alkalmával, az étkezésre vonatkozó íratlan szabályokat pedig egy átlagos ebéd vagy vacsora során. A férfi és a nő viszonyát kicsi korban egyfajta érdekességként mesélheted el – aminek később hasznát fogja venni.
Azt tudjuk, hogy a fiúknak fontos, hogy ne csak az édesanyjukkal, hanem az édesapjukkal is elégendő időt töltsenek. Elsősorban azt gondoljuk, erre azért van szükség, mert így tanulják meg a tipikus férfi feladatokat. Pedig a közösen eltöltött idő ennél lényegesen többet ad.
Íme, 5 kutatás, ami ezt igazolja.
Ha valaki elveszíti az édesapját – akár válás, akár egy haláleset miatt –, azzal nő az esélye, hogy a későbbiekben komoly betegség jelentkezik nála. Azt ezt vizsgáló kutatás szerint ugyanis az apa hiánya károsítja a DNS egyik részét (a telomereket). Pontosabban rövidíti őket, ennek következtében emelkedik a daganatok kialakulásának esélye. Az ok valószínűleg az, hogy az apa hiánya fokozott stresszt alakít ki.
Egy 2008-ban végzett vizsgálat szerint azoknak a gyerekeknek magasabb volt az intelligencia hányadosuk, akik több időt töltöttek az édesapjukkal azokhoz képest, akiknél ez az intervallum leredukálódott. Ezen kívül azt is megfigyelték, hogy az előbbi csoportba tartozó gyerekek szociális szempontból is fejlettebbek.
Minél több a közösen eltöltött idő, annál inkább helyén lesz később a gyerekek önbecsülése. Egy 200 családdal végzett kutatás szerint ez annak köszönhető, hogy ezek az édesapák több figyelmet szentelnek a gyerekeknek, mint amennyit a társadalom elvár.
A szülők egyik félelme, hogy a gyerekük bajba kerül – akár kamaszként, akár felnőttként. Talán klisének tűnik, hogy erre nagyobb az esélyük azoknak a fiataloknak, akik kevés időt töltenek az édesapjukkal. Ezt azonban egy tanulmány is alátámasztotta.
Köztudott, hogy a nők egyszerre több dologra is képesek figyelni, aminek elsősorban az eltérő agyműködés az oka. Egy 2014-es kutatás viszont arra jutott, hogy a kémiai változások a férfiak agyában is végbemehetnek. Azoknak a gyerekeknek ugyanis kiterjedtebb a szürkeállományuk, akiknek az édesapjuk korán alkalmazkodott az apasághoz.
Vagyis az édesapával töltött időnek jóval több pozitív hozadéka van a gyakorlatias látásmód elsajátításánál. Mindez elegedhetetlen ahhoz, hogy érzelmileg is kiegyensúlyozott felnőttek legyenek a gyermekekből.
Szórakoztató közös programot kerestek? Ebben a cikkben összeszedtünk 3 olyat, amit az apa és a fiú is élvezni fog.
Azt, hogy milyen felnőtt lesz egy fiúból, nagyban meghatározza, milyen volt a kapcsolata az édesapjával. Mivel a férfiak jellemzően nem ülnek le egymással szembe, hogy az érzelmeikről beszélgessenek, így inkább azokat a programokat érdemes előtérbe helyezni, amikor közösen csinálnak valamit.
Van valami varázslatos abban, amikor egy kisfiú egy nagyobb dolgot hoz létre, mint amekkora. Ennek szellemében készíthettek például egy várat, de nem a szokványos kis építőkockákból vagy homokból. Gyűjtsetek inkább dobozokat, tervezzetek rá ablakokat, egy akkora bejáratot, amin a kis legény befér, és ne feledkezzetek meg a toronyról sem.
Vagy jöhet egy házilag összeszerelt autó, amit a biciklihez hasonló elven lehet hajtani. A tervezéstől a díszítés utolsó simításáig meglehetősen sok befektetett munkára van szükség. A végén nemcsak a fizikailag megtestesülő eredmény lesz lenyűgöző, hanem az is, ahogyan szinte észrevétlenül elmélyül az apa-fiú közötti kapcsolat – hiszen ehhez csapatmunkára van szükség.
Legyen szó egy villanykörte kicseréléséről, fűnyírásról, vagy egy kisebb javításról, amikor elromlik valami. A gyerekek egyébként is kíváncsiak, és szeretnek a felnőttek körül lenni. Ahelyett, hogy elhajtod, kérd meg, hogy segítsen. Ezzel gyakorlatilag két legyet üthettek egy csapásra.
Egyrészt megtanulja ezeket a feladatokat ellátni – ami később előnyére válik –, másrészt több időt tölthettek együtt. Tanítani fantasztikus dolog, hiszen látod, hogy a tanítványod ügyesedik, fejlődik. Arról nem is beszélve, amikor már tökéletesen kivitelezi a feladatot – és egyszerűen elönt az atyai büszkeség.
Szeretitek a természetet? Akkor vétek lenne a négy fal között programot szervezni. Helyette szabaduljatok ki, menjetek el például a közeli erdőbe egy felfedező útra. Ha ennél bevállalósabbak vagytok, akkor pedig jöhet egy hétvégi camping, ahol csak ti vagytok.
Itt aztán lesz lehetőségetek közös élményeket szerezni, akár a fagyűjtésre, a vacsorakészítésre vagy a sátor felállítására kerül a sor. Egy-egy ilyen hétvége után persze az apuka is kellemesen elfárad, ugyanakkor lelkileg feltöltődik – így újult erővel vághat neki a következő hétnek.
Ma már nem feltétlenül az anyuka marad otthon a gyerekekkel, bár ez a modell itthon közel sem annyira elterjedt, mint a skandináv országokban. Ennek oka részben az, hogy utóbbi területeken különböző intézkedésekkel támogatják az apukák otthonmaradását – például kizárólag apák számára kivehető időszakokkal vagy apahónapokkal.
Azt, hogy ki mennyire fogadja el, az apuka marad a csemetével, nagyban meghatározza a saját gyermekkorunkból hozott példa. Ha valakinek elsősorban az édesanyjához kötő emlékei vannak, akkor valószínűleg felnőttként is ezt fogja pártolni.
És persze vannak olyan anyák, akik nagyon nehezen adják ki ezeket a teendőket a kezeik közül, így el sem tudják képzelni, hogy egész nap valaki más vigyáz a szemük fényére. Ugyanakkor vannak ezzel teljesen eltérő nézőpontot képviselő nők, akik imádják a munkájukat, fontosnak tartják a karrierépítést, és nem szeretnének 3 évet várni, mire újból visszakerülnek a pályára.
Azt viszont ők sem támogatják, hogy ilyen kiskorban bölcsödébe kerüljön a gyermekük vagy egy bébiszitter vigyázzon rá. Szerencsés esetben a párjuk támogató és hajlik az együttműködésre, ennek köszönhetően gyorsan kompromisszumra jutnak: a fennmaradó időt az apa tölti otthon.
Természetesen mindez nemcsak a családon, hanem a munkahelyen is múlik. Előfordulhat például, hogy a nő többet tud tenni a közösbe. A szülők döntését szintén segítheti a táv-, vagy részmunkaidő lehetősége, de ezek a foglalkoztatási formák itthon még nem terjedtek el széles körben.
Érdekes kérdés az is, hogy az édesapa szeretne-e nagyobb szerepet vállalni a nevelésben. Szomorú, de igaz, hogy az erősebbik nemtől általában senki nem kérdezi meg, a szülés után szeretne-e több időt tölteni a családjával, és nem merül-e fel benne naponta többször bűntudat, amiért nincs ott a kicsi mellett.
Hiszen ha belegondolunk, hétköznapokon csak lopott, gyermekkel közös órák maradnak neki, valószínűleg nem lesz ott az első lépéseknél vagy az első szónál. Persze a kezdeti időszakban ettől függetlenül az anyára lesz nagyobb szüksége a gyereknek.
Ahol nyitottan állnak a klasszikustól eltérő megoldáshoz, ott általában a kicsi egyéves kora körül merül fel a kérdés. Akármilyen döntés is születik a végén, az biztos, hogy ezeket a közös éveket nem lehet mihez hasonlítani, ezért ki kell élvezni minden pillanatát – a felmerülő nehézségekkel együtt.
Apa csak egy van. Az anyasághoz hasonlóan ez a szerep sem könnyű, így érthető, hogy a neveléssel kapcsolatban az erősebbik nemben is rengeteg kérdés merül fel. Míg az édesanyák számára egyre több könyv érhető el, ráadásul dolgoznak bennük az ösztönök, addig az édesapák úgy látszik, nem tudják, hova fordulhatnak tanácsért.
Mert bizony jó apának lenni – akárcsak anyának – nem egyszerű. A nagyszüleink idejében természetes volt, hogy az édesapa nem nagyon tud mit kezdeni egy újszülöttel, ezért a vele kapcsolatos teendőket teljes mértékben a feleségére bízta. Ő pedig csak akkor kapcsolódott be a nevelésbe, amikor a gyermek már elég nagy volt ahhoz, hogy meg lehessen neki tanítani egy-két dolgot vagy lehetett vele játszani.
Általában ők testesítették meg a szigort, illetve az is jellemző volt, hogy a fiukkal könnyebben alakítottak ki közelebbi kapcsolatot. Ez a családmodell még ma is él, főleg az olyan helyeken, ahol a háztartás vezetése teljes mértékben a nő dolga, a férfi pedig az anyagi javakat teremti elő.
Vele szemben ott van az az apa, aki már a terhesség korai szakaszában teljes mellszélességgel áll a párja mellett. Ott van a vizsgálatokon, a szülésnél, megtanul pelenkát cserélni és büfiztetni.
Vagyis már egészen kicsi kortól igyekszik kivenni a részét a gyermeknevelésből. Persze a lelkesedése nem jelenti, hogy nem merülnek fel benne kételyek. Épp ellenkezőleg, talán még több mint egy nőben, mert valószínűleg még abban a klasszikus helyzetben nőtt fel, amikor az édesanya maradt otthon és vállalt nagyobb részt a gyermekek körüli teendőkből.
Attól függetlenül, melyik típushoz érzi magát közelebb az újdonsült apuka – az is lehet, hogy a kettő elegyedik benne –, érdemes néhány dolgot szem előtt tartania a neveléssel kapcsolatban.
Valljuk be őszintén, fiús anyukának lenni néha igazi próbatétel, hiszen vannak olyan élethelyzetek, amikkel nőként nem tudunk azonosulni. Különösen igaz ez akkor, amikor elkezdik felvenni a férfiakra általánosan jellemző, idegesítő szokásokat.
Ismerős, amikor a kamasz fiunknak köszönhetően a lakás legváratlanabb pontján bukkanhatunk koszos zoknira, a szobájában lévő rendetlenség miatt csak ösvényeken haladhatunk? Arról nem beszélve, amikor a lányok iránti túlzott rajongásával teszi próbára az idegrendszerünket.
Mindentől eltekintve vannak bizonyos pillanatok, amikor úgy érezzük, a felsorolt küzdelmek nem is olyan megterhelőek. Szerintünk ez a 9 mindenképpen toplistás.
Kíváncsiak vagyunk a ti tapasztalataitokra is: nektek melyik a legkedvesebb, fiatokkal közös emléketek?
A gyerekek rengeteg dolgot tanulnak az életről a szüleikkel való játék során. Persze más az, amikor anyával, és amikor apával játszanak. De miben mutatkozik meg a kettő közötti eltérés, és mit tanulhatnak a csemeték az egyik, illetve a másik féltől?
Kezdjük az apukákkal. Ők egyrészt teljesen más kihívásokkal néznek szembe a szülői lét során, mint az anyák, másrészt sok szempontból máshogy látják az életet – ezzel pedig egy teljesen különböző stílust hoznak a gyermek életébe. A dolognak köze van ahhoz, hogy apa dolgozik, így napközben különböző ingerek érik, amiket otthon elmesél.
Mivel apa a nap nagy részét a munkahelyén tölti, ezért hazaérve inkább csak játszik a lurkókkal, és nem szívesen folyik bele a komolyabb nevelésükbe. Ennek köszönhetően a csemeték elsősorban a szórakozással azonosítják. Nem csoda, hiszen az apával töltött idő a csikizésről, birkózásról, a fejjel lefelé plafonon sétálásról szól.
A játék eltérő jellegéből adódóan ez inkább fizikai jellegű, több érintéssel jár, e mellett tele van meglepetéssel – az is lehet, hogy egy pillanat alatt szuperhőssé vagy egy oroszlánná változik. Mindez felfokozott érzelmi állapottal jár, de amikor kezdenek túlpörögni az események, apa megnyugtatja a csemetét – ami később nagy hasznára lesz a társaival való játék során.
Ezt a szerepeket jobb, ha meghagyjuk, viszont ügyeljünk arra, hogy ne csak egy játszópajtással azonosítsák, hanem egy követendő példával. És persze egy olyan személyt lássanak benne, akinek komolyan kell venni a szavait, amikor megrovásra kerül a sor.
Az anyukák ezzel szemben lényegesen nyugodtabb programokat találnak ki. Jöhet egy laza délután a játszótéren, meseolvasás elalvás előtt vagy előkerülhetnek a társasjátékok. A békésebb elfoglaltságok persze nem bírnak kisebb értékkel, egyszerűen más jellegűek, mint az apával töltött idő.
Természetes, hogy szülőként az élet más oldalát testesítitek meg, de fontos, hogy érezhető legyen a kettőtök közötti összhang, illetve egyezzen a nevelési stílusotok. Ezt úgy érhetitek el, ha egymásra is időt szakítotok – akármilyen nehéznek is látszik ez egy-egy élethelyzetben.
A másik, hogy anyaként ne akard görcsösen átvenni a kalandosabb programokat, az apának pedig ne legyenek „kiadva” a nyugodtabb elfoglaltságok. Az anyai féltés ugyanis ellentmond a magasabb adrenalinnak, a férfiak ösztöne pedig nem tud azonosulni az állandó óvatossággal.
Bár minden anya-lánya kapcsolat más, vannak olyan programok, amelyeket érdemes legalább egyszer kipróbálnotok. Most összeszedtünk egy 9 pontból álló közös bakancslistát – reméljük, találtok a kedvetekre programokat.
Reméljük, van a tippjeink között olyan, ami felkerül a listátokra, és hamarosan belevágtok a megvalósításba is! Olyan kevés minőségi idő jut egymásra ebben a rohanó világban, tegyünk ellene!
Pölöskei mintabolt
Cím: 8929 Pölöske Petőfi u. 1.
Vevőszolgálat: info@poloskeiszorp.hu
Hétfő – Péntek:
8:00 – 12:00
12:30 – 16:30
Szombat: 8:00 – 12:00
Vasárnap: Zárva
