Minden évben április 11-én ünnepeljük felolvasásokkal, író-olvasó találkozókkal és a legszebb versekkel a magyar költészet napját. Tudtad, hogy miért pont ez a dátum? József Attila születésnapja ez a jeles nap, mivel kétségkívül ő volt az egyik legnagyobb költőnk. Három nagy szerzőnk, József Attila, Petőfi Sándor és Ady Endre költeményét hoztuk el nektek és mutatunk hozzájuk pár érdekességet az idei költészet napjára. Ünnepeljük együtt gyönyörű versekkel és érdekes történetekkel a magyar költészet napját!
Az Altató József Attilától
Mindenki tud belőle biztosan pár sort, kedves, szerethető költemény, ami egy igazán különleges, kimondottan gyengéd hangvételű írás – épp ezért kicsit ki is lóg József Attila stílusából, életművéből.
A költő felkérésre írta meg, mivel egyik ismerőse az unokaöccsének első születésnapjára kérte a verset tőle. A kis ünnepeltet Gellér Balázsnak hívták, így ő az a kis Balázs, akit megszólít a versben József Attila.
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
– s mig szendereg a robogás –
álmában csönget egy picit –
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. –
Aludj el szépen, kis Balázs.
A Hazámban című vers Petőfitől
1842 októberében írta meg hazánk nagy költője ezt a versét, ami azért nevezetes, mert ez az első, amit nem álnéven adott ki. Szívesen használta ugyanis a Rónai Sándor és az Andor deák álneveket, viszont a Hazám című költeményénél vállalta saját nevét. A vers Petőfi saját érzéseiről ír: az otthon és a haza utáni vágyakozást, a világot megjárt ifjú érzelmeit írja le – gondolatai örökérvényűek.
Petőfi Sándor: Hazámban
Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!
Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;
Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.
Azóta hosszu évsor született,
És hosszu évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.
A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.
Ezt én tudom - mikép nem tudja más -
Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!
De most a bút, a hosszu kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
És minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:
Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
Az anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
Hű gyermekedre, édes szép hazám!
A Kávéházban című vers Ady-tól
Ady Endre időszaka a kávéházas élet aranykora is volt egyben. Párizs és Bécs mellett Budapest egyfajta kávéházi főváros lett, hiszen ekkor közel 600 kávéház volt a városban. Ezeken a kellemes helyeken múlatták idejüket az írók, a költők, a színészek, azaz a művészi élet szereplői, köztük Ady-ék is. A Szabadság Kávéház volt a költő kedvenc gran caféja, ahol dolgozott is szívesen, eszmét cserélt kortársaival, költeményei is kapcsolódnak ide.
Ady Endre: Kávéházban
(Ajánlva Ódry Árpád barátomnak)
Kávéházi sarokasztal,
Körülüljük szépen.
Így szoktuk azt minden este,
Így szoktuk azt négyen.
Diskurálunk, elpletykázunk
Egyről-másról, sorba -
Másképpen a téli este
Rém unalmas volna.
Egyik szinész, másik költő...
Összeillik szépen.
Valamennyi bohém fiú,
Van miről beszéljen.
A hír és név, a dicsőség
Valamennyi célja...
Mégis, mégis úgy elborong
A négy fiú néha...
És ilyenkor biztatgatjuk,
Vigasztaljuk egymást.
Másra visszük a beszédet:
- Lesz-e holnap telt ház?
- A szép Lili kap-e csokrot?
- Írt a hadnagyának?
...Addig, addig beszélgetünk,
Míg elfut a bánat.
Olykor-olykor kijelöljük,
Hogy ki beszél máma,
Mindeniknek van valami
Jó históriája.
Elsiratott ábránd éled
Mindenik mesébe',
Visszaint az ijfuságnak
Messze bolygó fénye.
Egyik este véletlenül
Én jöttem a sorba,
Mesélni a féltett multról
Nekem kellett volna.
Amit talizmánná tesznek
Hosszu, kínos évek:
A legelső szerelemről
Szóljon hát az ének!...
Belekezdtem... De egyszerre
Megbénult a lelkem,
Feltárult a mult előttem
Emlékekkel telten...
Egy kis város, ahol egykor
Olyan boldog voltam,
Egy szép leány, kiről egykor
Annyiszor daloltam...
Elszédített ennyi emlék,
Szemem könnybe lábadt...
- Mért is kérdeztétek az én
Bús históriámat?...
Bánat ült a fiuk arcán,
Elhallgattak szépen...
Ott csillogott az a könnycsepp
Mindnyájunk szemében...
Neked van kedvenc versed? Írd meg nekünk kommentben, és ünnepeljük együtt a költészet napját!
További hasonló témákért pedig böngészd blogunkat!
